Volt egy asszony, aki nem félt szembeszállni a félelmetes római birodalommal. Egy gyenge nő elkapta a hatalmas Aurelianus császár golyóit, és alaposan megmogyorózta őket.  De a császárnak ez nagyon nem volt kellemes.  Mi is történt valójában?

Palmüra városa ma is látható Sziriában, már amit az Iszlám Állam meghagyott belőle. A város karavánutak kereszteződésében feküdt, tiszta forrásait, árnyas pálmafáit  kellemesen csengő aranyért vehették igénybe az arra járó pihenni szándékozó vándorok. A városnak jól ment, polgárai gazdagok voltak,  a harmadik század közepére  a város már római provinciaként  élte életét. Zenobia római állampolgárként született, ő magát egyenesen Kleopátra leszármazottjának tartotta. Kitünő nevelést kapott, négy nyelven beszélt, művelt intelligens fiatal nő lett belőle, aki ráadásul még szép is volt. 

Palmüra királyának lett hamarosan a felesége, majd nem sokkal később az özvegye, ugyanis a király Kelet Kormányzójaként addig  üldözte a perzsa hadsereget, amíg  valaki meg nem elégelte a hatalmát, és eltette láb alól.  Gyanítják a mai napig, hogy a kedves felesége  volt a gyilkos, aki ezután hirtelen kinevezte önmagát királynőnek, amit azok a fránya rómaiak nem akartak elfogadni.  Majd ők megleckéztetik ezt a rosszalkodó asszonyt, mondták magukban, meg is indultak hatalmas légióikkal Palmüra ellen. 

Ám a mi harcias asszonyunk úgy döndött, hogy felveszi a kesztyűt. A császár megrökönyödve nézte, amint ez a fiatal nő földbe döngöli a legyőzhetetlen római légiókat, és hatalmas területet foglal el magának Kis Ázsiától  Egyiptomig, északon pedig a Boszporuszig az orra előtt. Uralta a fontos kereskedemi utvonalakat, kinevezte magát Egyiptom királynőjének, úgy tünt megállíthatatlan,  íme egy asszony, aki a hatalmas római oroszlán bajuszát húzgálja. 

A harcos királynö lelkesíti a katonáit. 

Hogyan tudta ez a nő abban a korban  a katonáit a rómaiak ellen forditani? Jókai Mór jellemzi őt a legjobban Kelet királynője c. könyvében: "magas, istennői alak, villámszemek, barnapiros arc, királyi homlok, karcsú, mint egy antik szobor. Gazdag hajfürtjei fel vannak szorítva aranysisakja alá, s a nagy, széles pallos az oldalán azt gyanitja, hogy a vállig meztelen, gömbölyü sima női karokban férfierő van elrejtve."

Van e olyan katona, egyáltalán olyan férfi, aki egy ilyen női hadvezérnek ellenáll?  Ráadásul nemcsak gyönyörű nő volt, hanem jó hadvezér,  minden csatába saját maga vezette  a katonáit, a  sereg előtt lovagolt, miközben kibomlott haja lobogott a szélben. Képes volt több kilométert gyalogolni együtt a katonáival, és nem tartott igényt jobb ellátásra, mint amit ők kaptak. Egy ilyen dögös nő után bizony szó szerint elpusztultak a férfiak.

Nem csoda, hogy töretlenül hóditott több mint öt éven keresztül, és csak Aurelianus császár tudta nagy nehezen legyőzni Anthiokiánál.  A sivatag királynője azonban maroknyi katonájával elmenekült vissza Emesába.Nagy valószínűséggel azért ide, mert itt tárolta a kincstárt, és itt volt még a hadserege maradéka. A császár követte, hasonló taktikával győzőtt, mint előbb. Visszavonulást színlelt, majd egy kedvező helyzetben szembetámadott. (Hasonló volt a mi magyarjaink hadviselése is a honfoglalás idején). A város kapitulált, de a királynő ismét megszökött, ezuttal Palmürába.  A császár őrjöngve megindult utána, keresztül a sivatagon, cseppenként beosztott vizadaggal. Képzeljük el a légiót, amint teljes fegyverzetben vánszorognak a sivatag homoktengerén keresztül a vizet jelentő Palmüra felé. Bizony, asszony igy még nem szorongotta meg a császár  golyóit.

De itt már beteljesedett a szépasszony sorsa. Miután a császár felajánlotta, hogy megkiméli az életét, azt válaszolta, hogy a háború a bátraké, nem a gyáváké, majd áttörve a római körgyürün, megindult segitséget kérni a perzsáktól, de az Eufrátesznél elfogták a római katonák.

Zenobia királyné Aurelianus császár előtt

Mivel északon a császár már előbb rendet tett, (ergo a gótok ötezer emberét  lemészárolta), most pedig legyőzte végre az asszonyi cselszövőt,  kikiáltotta magát  a világ helyreállitójának.(restitutor orbis). 273-ban rendkivül fényes diadalmenetet tartott Rómában,  ahol a gyönyörü Zenóbia is ott volt, aranybilincsekben, tele rakva ékszerrel, hogy alig birta viselni a súlyúkat.  Ám a császár nagylelkü volt, a diadalmenet végén ugyanis le szokták ölni a foglyokat, de ő megkimélte Zenobia életét. Római gazdag matrónaként élhette életét, állitólag férjhez is ment, de Palmürába soha többé nem mehetett vissza. 

Palmüre romjai az UNESCO listáján egészen az Iszlám Állam megjelenéséig  a világ egyik leglátogatottabb helye volt, mára csak kóhalmaz sajnos. Egy két épület  megmaradt, de a többség lerombolva várja a szebb jövőt, vagy az enyészetet.

A szinház épületét az ISIS meghagyta, mert itt tartotta nyilvános kivégzéseit.

Egy elfogott ISIS katona szerint Palmüra megátkozott hely, ahol a holtak lelkei tanyáznak. Éjszakánként sokszor hallottak titokzatos hangokat, és időnként egy női lovas száguldozott kibontott hajjal a romok között. 

Ki tudja? Talán a hősi királynő tért vissza, hogy kifejezze nemtetszését, amiért a romlott lelkü katonák megszentségtelenitették gyönyörű városát. 

Forrás: Wikipédia,  Encyclopedia Britannica, Jókai Mór: Kelet királynője.