"Halovány rózsa bolyong a budai királyi vár királyi szobáiban. Még boldog anya, kis gyermekeit néha maga veszi ölbe és ringatja. Sötét hajkorona dísziti márvány homlokát.  Szeme mély, szomorú és időnként elboruló, mint a  Wittelsbachoké, akikből királyok, költők, mecénások és őrültek születtek.  Harminchárom éves, már túl van az illúziókon és hosszú budai sétáin, amelyek néha a jánoshegyi kilátón végeznek, és szivében vagy táskájában magával viszi az égőszemű Heine nosztalgiás, gúnyos, szerelmes dalait. 

Most kezében új könyv van, amelyet Ferenczy Ida és Fals Miksa ajánlottak figyelmébe. A könyv címe:  A szerelem bolondjai. Ferenczy Ida felolvassa neki a különösen hangzó magyar szavakat. Lefordítja németre azt, amit a királyné nem ért. Felhivja figyelmét arra, hogy nővére, a szép nápolyi királyné is szerepel ebben a regényben.

És Erzsébet szivébe beköltöznek a magyar költő szavai a heinei strófák mellé. Amire a politika sohasem lett volna képes, megtette ez a könyv: belopta a királyné szivébe  Jókai és a magyarok szeretetét."

Megható érzelmességgel ír Szini Gyula Jókai- egy élet regénye cimű könyvében  Erzsébet királynéról, aki inkább volt asszony, mint királyné. Erzsébet- férjével ellentétben - szerette a magyarokat, ezért a környezetében sok magyar nemeshölgy volt. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy legkedvesebb barátnője, bizalmasa egy magyar köznemesi származású nő volt, Ferenczy Ida. 

Erzsébet 1863-ban elhatározta, hogy megtanul magyarul, ezért magyar tanárt fogadott. Egy évvel később pedig magyar társalkodónőt vett maga mellé Ferenczy Ida személyében, mindenki nagy megrökönyödésére. A szóbeszéd szerint amikor a társalkodónőt keresett,  az elé terjesztett listáról a legutolsó nevet választotta ki, megnézte az arcképét, majd azonnal magához is rendelte az ifjú hölgyet. Hogy az egyszerű, kisnemesi sorból származó Ferenczy Ida neve egyáltalán hogyan került fel erre a listára, az mind a mai napig vitatott.  Az udvarhölgyek meg voltak sértődve, szóba sem álltak Idával sokáig. Senki nem értette, hogy mit keres a bécsi udvarban, ráadásul a császárné legbelsőbb szolgálatában egy vidéki köznemes lánya. 

De a csoda megtörtént: az a nő, akinek neve alacsony származása miatt fel sem kerülhetett volna az ajánló hölgyeket tartalmazó listára, nos ez a nő Európa egyik nagyhatalmának, az osztrák Monarchiának az udvarába került mint a császárné társalkodónője, s hamarosan annak "barátnéjává" lett. Nevét nemsokára megismerte és tisztelte az egész ország. E név: Ferenczy Ida ajtókat nyitott meg, kapcsolatokat épített, politikusokat, írókat szólaltatott meg.  Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet közel került a magyarokhoz, megszerette őket, és sokkal inkább volt a magyarok szeretett királynéja, mint Ausztria császárnéja.                                             Sissi, a magyarok imádott Erzsébet királynéja.

Ki volt hát ez az idáig ismeretlen kisvárosi lány? Ferenczy Ida Kecskeméten született 1839-ben, egy hatgyermekes vidéki kisnemesi családba. A neveltetése olyan volt amilyen,  sok lehetősége nem volt a tanulásra Kecskeméten, lányok felső oktatásban nem részesültek.  Abban az időben egy  vidéki kisasszonyról  egyébként is azt tartották, hogy tanuljon meg írni olvasni, esetleg még németül, és menjen jól férjhez, esze pedig elég ha annyi van, hogy ne álljon a csorgás alá, ha esik. Ida mégis több volt ettől, hiszen felsőbb iskola híján, autodidakta módon gyarapította tudását. Saját magát ajánlotta felolvasónak Karlovszky Gusztávné Miticzky Ida írőnő mellé, aki  észrevétlenül csiszolgatta Ida szókincsét, és jellemét. 

A család által várva várt kérő csak nem akart jelentkezni, (ugyan melyik férfi az, aki szereti az okos nőket?) így Idácska 25 éves korában is még pártában volt, ami akkoriban bizony már szégyennek számított különösen vidéken. Egy valamire való lány csak elkel  húszéves koráig, ha nem, akkor már félő, hogy úgy marad. Lehet, hogy ez a gondolkodás is közrejátszott abban, hogy Erzsébet királyné felhívására semmit sem gondolkodott.  A császárné közvetlen szolgálatában ugyanis  csak hajadonok lehettek, férjes asszonyok nem. Ida önként mondott le a házasságról, gyermekekről, saját családról, hogy egy akkor még számára ismeretlen asszonynak a magyar társalkodónője legyen.

1864-ben találkozott Erzsébet Ferenczy Idával először, s ez az audiencia sorsdöntő volt mindkettőjük számára. Nemcsak Idát bűvölte el a császárné szépsége és intelligenciája, de a császárné is azonnal megszerette Ida követlen természetes egyéniségét.  Könnyen elképzelhetjük, mit jelentett a kecskeméti fiatal leánynak Európa egyik legkonzervatívabb udvarába kerülni. Az udvarban, aki nem tudott felmutatni legalább 16 arisztokrata őst, nem számított sokat. Ferenczi Ida pedig csak egy nemesi családfát tudott felmutatni, nem többet. De a császárnénál többet számított az emberi érték, mint a származás, ezért  kedvelte jobban Idát, mint bármelyik gőgös arisztokrata hölgyet.

Az udvari életnek szabályai voltak. Bármilyen közel is állt a császárnéhoz, köznemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, így nyilvános megjelenéseire sem kísérhette el,  aki ilyenkor  hosszú, bizalmas leveleket küldött neki, amelyekben sokszor írt arról, hogy mennyire hiányolja őt. Idát pedig kinevezték brünni alapitványi hölggyé, majd később megkapta  az "Őfelsége felolvasónője" címet.

Erzsébet királyné udvarhölgyei között.  A Windischgratze és Lambert hercegnők mellett ott ül egy magyar főnemesi hölgy is: Caroline Hunyadi.

Erzsébet, aki mindig vonzódott a magyarokhoz, Idán keresztül mégjobban megszerette Magyarországot és a nyelvet, megismerte Deák Ferenc és Andrássy törekvéseit, ami hozzásegítette annak a politikai ténynek a felismeréséhez, hogy ki kell egyezni a magyarokkal. Ida ismerte úrnője minden titkát, gondozta és intézte legszemélyesebb levelezését.  Szobái a Burgban és Gödöllőn is közvetlenül Erzsébet szobáihoz csatlakoztak.  Amikor Erzsébet hosszú utazásaiból megtérve magányosnak és szomorúnak látta a császárt, így szólt Idához: "A császárnak barátnőre van szüksége."

Ez a barátnő Schratt Katalin, a Burgtheather színésznője - a feltűnés elkerülése végett -  Ida lakásán keresztül járt be a Hofburgba a császárhoz, ugyanis a lakás bejárata a Ballhausplatzon volt.  Ida tudott hallgatni, a pletykákban, intrikákban nem vett rész, ezzel kiérdemelte Ferenc József nagyrabecsülését és tiszteletét is. 

Schratt Katalin, Ferenc József barátnője

Erzsébet már fia halála előtt is sokat utazott, de Rudolf halála után az útjai még gyakoribbak lettek. Nem a császárné utazott már, csak egy megtört szívű anya, aki felejteni akart, de nem tudott. Ida gondolatban fájó szívvel kísérte bolyongásaiban szomorú szívű királynőjét és várta a leveleket, amelyeket a királyné kíséretének tagjai buzgón küldözgettek. 

A genfi tragédia porig sújtotta, saját szavai szerint: "Erzsébet királyné életével mindent elvesztettem." Ezekben az években veszítette el testvéreit is, Ida árva lett a szó fizikai értelmében. Közösen végezték Mária Valéria főhercegnővel azt a szomorú munkát, hogy ki milyen emléket kapjon a királyné személyes tárgyaiból. Úgy tűnt, Mária Valéria édesanyja halála után még közelebb került Idához, látva annak őszinte, mély bánatát. 

A Burgból hamar ki kellett költözni a királyné magyar udvartartásának. Ida először a Reisnerstrassén bérelt lakást, majd később Schönbrunnba költözött. Szalonja az osztrák és magyar közélet számos személyiségének találkozóhelye volt. 

Ferenczy Ida harminc hosszú évet élt még királynéja halála után. Az ő emlékének élt tovább, ő volt a szervezője az Erzsébet királyné emlékmúzeumnak. Hármas hölgybizottság járult az idős császár elé 1907-ben, kérve, hogy a budai Várban létrehozhassanak egy Erzsébet múzeumot, és ennek részére engedjen át a császár bútorokat és emléktárgyakat a királyné lakosztályából. A császár Idát bízta meg mint leginkább illetékest a tárgyak kiválogatásával és a múzeum intézésével. A megnyílt múzeum igen látogatott volt, és a kiállítási anyaga egyre bővült. 

Sajnos, a múzeum a második világháború alatt komoly kárt szenvedett, de ezt Ida már nem érte meg. Hosszú élete során meg kellett érnie a királyné legkedvesebb gyermeke Mária Valériának a halálát. Majd sorra veszítette el társait, akikkel együtt szolgálták a királynét: Nopcsa Ferenc főudvarmester, Festetics Mária grófnő, majd a kedves Majláth Sarolta grőfnő után két héttel Ida is elment 89 éves korában. Bécsben hunyt el, 1828-ban, közmegbecsülésben és a magyarok által tiszteletben eltöltött évtizedek után. A kecskeméti Szentháromság temetőben nyugszik a Ferenczyek kriptájában.

Erzésbet levele Ferenczy Idához: "Kérlek mondd a főudvarmesternek hogy tudakozódjék az öreg császárné főudvarmester által hogy van, mert ha rosszul volna nem vadászhaték, ha holnap vadászat lenne."

Forrás: Wikipédia: Ferenczy Ida, Tolnayné Kiss Mária: Kedves Idám! , Színi Gyula: Jókai- egy élet regénye. Képek: Wikipédia, Tolnayné Kiss Mária: Kedves Idám! c. könyve.