Egy emancipált nő, aki koldusként halt meg: Déryné Széppataki Róza

deryne_wm.jpg

Déryné Széppataki Róza. Khollman Károly színezett acélmetszete.

Gyermekkoromban sokszor jártam a diósgyóri várban, és a környező utcákban. Szerettem ott lenni, sokat olvasott kölyökfejemben királylányok, hercegnők, fényes esküvők, és hatalmas várostromok jelentek meg a kihalt hideg kövek között. A vár eléggé el volt hanyagolva, nem sok látogató sétálgatott benne, pedig a belépőjegy egy gyönyörű képeslap volt, és megfizethető volt mindenkinek. Diákoknak és kiskatonáknak ingyen volt a belépés, ezért sétálgattam ott a meredek és romos várfalakon félelmet nem ismerve (akkor még) majdnem minden héten.

Ami viszont épségben és szinte érintetlen állapotban volt, az Déryné Széppataki Róza háza volt. Közvetlenül ott állt ( és áll ma is) a vár szomszédságában, a vár belépőjegyével lehetett látogatni. Ott volt a sötét hálószoba, a dolgozószoba, Déryné zongorája, a falon pedig az arcképe, egy erős asszony arcképe, aki nem volt hajlandó megfelelni a társadalom akkori elvárásainak, hanem vállalta bátran a saját életét, még akkor is, ha később nagy árat fizetett érte.

Déryné diósgyőri háza. A kép a Wikipédia tulajdona, mivel elfelejtettem lefényképezni ottjártamkor.

Schenbach Róza édesanyja második házasságából született, apja osztrák illetőségű patikárius volt. Schenback úr fiút szeretett volna, akiből felnővén orvos lesz, ezért fiúörökös hiján Rózácskát fiúruhában járatta, rövidre vágatta a haját, hogy az egyetemen sikeresen tudja később a kamaszfiút alakítani. E korai színjátszás, vagy a férfias nevelés határozta meg későbbi sorsát, ki tudja, de apja akarata nem teljesült.

Rózácska öt éves volt összesen, amikor apja meghalt. A kétszeresen is özvegy de még mindig szépasszony anya egyedül vitte tovább a patikát, de hamarosan eladósodtak, és kénytelen volt eladni.

Róza 16 éves volt, amikor Pestre küldte az anyja a család egyik barátjához háztartásvezetés és hímzést tanulni. Ekkor jutott el életében először színházba is.  A színházi világ azonnal elvarázsolta, színésznő szeretett volna lenni mégpedig híres! A felvételhez, mivel kiskorú volt, kellett az édesanyja beleegyezése. A mama jött is a fővárosba azonnal, hogy  még időben megmentse a lányát az elzülléstől. Abban az időben egy színésznő megítélése más volt, mint ma: kétes erkölcsű hölgyecskék voltak, kevés tisztelettel övezve. 

Ám hiába csattogtak az anyai pofonok a szülői házban, a vad gyereklánnyal nem lehetett bírni. Egy napon levél érkezett a színháztól, amelyben értesítették az anyát, hogy ha  a gyermek még mindig színész szeretne lenni, most van rá lehetőség, amennyiben a szülői beleegyezést megkapják.  Ekkor Sdcenbachné őnagysága megalkudott elveiben, és egyéves szerződést írt alá a lányának. Schenbach Róza kisasszony színészi karrierje ezzel hivatalosan is elkezdődött.

Az első szerepe nem volt más, mint egy csúfos kudarc. Az előadás alatt szinte végig a színfalak mögött ácsorgott, ugyanis kolleganői nem engedték színpadra lépni. Milyen kedves, barátságos fehérnépek lehettek ezek a minden hájjal megkent színészasszonyságok!  Egy kedves  pár azonban (Murányi házaspár) oltalmába vette Rózát, és megtanította mozogni és beszélni a színpadon. Hamarosan az első nagy tapsát is megkapta, és innentől kezdve több mint harminc éven át a színpadon állt.

Visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy a pénzzel sohasem tudott bánni. Ruháit ő maga vásárolta, sokszor túlköltekezett, amikor ünnepelt színésznő volt, elég volt csak a szava a kereskedőknek, emiatt sokszor vásárolt hitelbe, és a gázsija rendszeresen az üzletekbe vándorolt. Igaz, hogy drágák voltak a szép ruhák, és Róza mindig arra gondolt ha meglátott egyet, hogy milyen jól mutatna rajta a szinpadon. Híres volt arról, hogy többször is átöltözik  egy előadás alatt.

Divatirányzat Róza idejéből. Wikipédia.

A sikerhez vezető úton az  események gyorsan követték egymást. Laborfalvi Róza apjának, Benke Józsefnek a tanácsára (bővebben róla ITT)  a nevét Széppatakira változtatta. Majd egy  hideg téli napon  férjhezment Déry István kollégájához, akit soha nem szeretett, egész házasságuk ilyen hideg és borongós volt.   Hogy egy húszas éveinek az elején lévő lány miért megy valakihez, akit nem szeret, aki még ráadásul nem is gazdag, ezt a kutya sem érti meg, de meg lehet -e érteni a női lelket? Vagy miért nem Katona Józsefhez a Bánk Bán írójához ment hozzá, aki ugyancsak szerette? Örök talány marad. Elég az hozzá, hogy a házasságuk nem egy romantikus, rózsaszínű álom volt, a korabeli feljegyzések szerint Déry  dühkitöréses, indulatos és durva ember volt, aki mindenbe beleszólt, kivel beszélgethet az asszony, mit vehet fel, hová mehet, ő vette fel felesége fizetését a férj jogán, és időnként egy egy pofont is lekevert ugyancsak a férj jogán.

Nemcsoda, hogy amikor a magyar színházként működő Rondellát lebontották Pesten, és a színtársulat vándorolni kényszerült, akkor Róza asszony a társulattal ment, míg férjeura mérgesen összecsomagolta felesége minden ruháját bosszúból, és meg sem állt Diósgyőrig, ahol előbb írnok, majd később a királyi koronai uradalom tiszttartója lett.

Déryné Széppataki Róza pedig vándorol. Játszik Miskolcon, ahol a közönség állva tapsolja, Egerben, Kolozsváron, Székesfehérváron, Győrben, Kismartonban, Komáromban, Szombathelyen, Kassán és Pesten is.  Játszik és énekel. Vígjátékok, tragédiák, operák, Déryné mindenben ünnepelt sztár.  Az ország ismeri, szereti, ha egy városban fellép, emberek utaznak mindenhonnan hogy hallják és lássák. A kritika dícséri, magasztalja. Pályája csúcsán van. Aztán egy napon jött a  nagy dunai árvíz.

A nagy dunai árvíz. Wikipédia

1838 március 13-án a Nemzeti Színházban éri a hir: a gát átszakadt, árad a Duna! Mindenki hazafut értékeit menteni. Déryné is szalad haza, de a Duna körbezárja, és ő emeleti lakásában várja, hogy majd valaki megmenti. Értékek mentéséről szó sem volt már. Látta, hogyan lett a szembenlevő ház a víz martaléka. Látta az embereket, asszonyokat, gyermeket fuldokolni a vízben, és látta a nagy dunai hajóst, Wesselényi Miklóst, amint a Rókus kórház ablakain át menti meg a betegeket. Végül átfagyva, dideregve őt is megmentik, de értékei mellett elveszítette a legnagyobbat: a hangját.

Itt akár  be is lehetne fejezni a bejegyzést. A hangja soha többé nem volt már a régi, s mintha ezzel elveszítette volna a közönség tiszteletét is. Hónapok múlva, amikor újra fellépett, már kritizálták, és hiába kezdte el újból a vándoréletet a számára oly kedves városokban, hanyatlását már nem lehetett megállítani. Végül miután Debrecenben kifütyülték, ő maga is belátta, hogy jobb ha visszavonul a szinészettől. 54 éves volt ekkor. Férjével összebékült, - lám, milyen jó, hogy soha nem váltak el,- és elfeledve a múltat, öregségükben megtalálták ha nem is a boldogságot, de a békességet.

Diósgyőrben azt csinálta, amit soha életében azelőtt: gazdálkodott. Mivel takarékoskodni soha nem tudott, a meglévő értékeit pedig elvitte az árviz, így gyakorlatilag egy garas nélkül maradt. Ezért a nagyasszony csirkét nevelt, kacsákat, pulykákat tömött,  vélhetően jó feleségeként egy uradalmi tisztartónak.  Nyugodt és csendes életet éltek 14 éven át.

Majd eltemette a férjét 1862-ben, és nem volt miből fenntartani az uradalmi házat Diósgyőrben. Ezért Miskolcra költözött a húgához, és gyakorlatilag kegyelemkenyéren élt haláláig.

Déryné lakóháza Miskolcon haláláig. Wikipédia

Egyszer még utoljára fellobbant a láng: keresztfia, Eggressy Ákos, amikor Miskolcra jött vendégszerepelni, kérte, hogy lépjen fel vele. Ölben vitték a színpadra, ahol egy idős apáca fejedelemasszonyt játszott. A közösség újból neki tapsolt, utoljára. De a színpadi varázslat után jöttek a szegényes hétköznapok ismét. Egy újságíró megdöbbenve az életkörülményein, végül kijárta, hogy a Nemzeti Színház évi 120 forint segélyt utaljon ki számára. A segély jókor érkezett, az idős asszony meg tudta vásárolni a gyógyszereit. Déryné hálája jeléül elkezdte megírni az emlékezéseit. Három éven keresztül írt, mintegy harcolt az idővel, az elmúlással.

Néhány nappal az emlékezései irásának befejezése után,  csendesen elaludt, és nem ébredt fel többé. A szegények temetőjében, a Szent Anna sírkertben talált végső nyugalomra. Egy korszak lezárult vele.

Aki ma a Diósgyőri várba ellátogat, felejthetetlen élményben lesz része. A várat gyönyörűen felújították, korhűen berendezték. Kiállítás, életképek, idegenvezetés korhű ruhában, gyógynövényes szoba, fürdőszoba, minden készre van tálalva a látogatónak. A képzeletnek nem sok esélye van.  Várjátékok, lovagi bemutatók, szabadtéri színház, koncertek. És mintegy mellékesként, egy kávézó, ahol remek kapuccsínót lehet inni, és ha nem kérdezel rá, sosem fogod tudni, hogy Déryné Széppataki Róza diósgyőri házában ülsz, szemben egy cserépkályhával, amibe még talán ő rakott tüzet valamikor.


A diósgyőri vár felújított termei. Saját képek.

 

Forrás: Wikipédia,  Színészkönyvtár:Déryné Széppataki Róza, Déryné napjóla I-III.

Saját képeim elvitele csak a forrásanyag megnevezése mellett engedélyezett.