Anasztázia nagyhercegnő, - Wikipédia

Jekatyerinburgban az Ipatyev házban élt száműzetésben az orosz cári család egy orvossal és három szolgálóval  együtt. Reménykedtek a szabadulásban, hiszen tudták, a fehér csapatok már nagyon közel vannak a városhoz. Ezt a vörösök is tudták, ezért a házat szigorúan őrizték, többségében  nem orosz katonákkal ( sok volt a magyar is köztük). Erre azért volt szükség, mert az átlag orosz szemében a cár még mindig a sérthetetlen Atyuska volt.

1918 júlis 16 -ról 17-re virradó éjszaka a katonák felkeltették a családot, mondván, hogy át kell őket szállítani egy biztonságosabb helyre, de előtte még fényképet készítenek róluk a pincében. A család és a szolgálók lementek a pincébe a fotózáshoz. De a vaku helyett  a kivégzőosztag fegyverei  szólaltak meg, és II Miklóst, valamint családját:  feleségét Alexandra Fjodorovát,  öt gyermeküket, Olga 22, Tatjána 20,  Maria 18,  Anasztázia 16,  és Alexej 14,  brutálisan kivégezték a szolgákkal együtt. 

A cár, a cárné és a cárevics, azonnal meghaltak, de a lányok nagy meglepetésre sikoltozva ültek fel, a ruhájukba varrt gyémántok ugyanis megvédték őket a golyóktól, de csak azért, hogy sokkal kegyetlenebb halálban legyen részük. A brutális katonák őket ugyanis szuronnyal és puskatussal szó szerint agyonverték, mint az állatokat. Testüket teherautóra hajigálták, és a közeli erdőben feldarabolták, majd savval leöntötték és elásták. A kivégzőosztag tagjai között sajnálatos módon magyar vöröskatonák is voltak. Egy hét múlva a fehérek bevették a várost.

A cári család -Wikimedia commons

A fehérek generálisa, Kolcsak,  miután elfoglalta Jekatyerinburgot, azonnali vizsgálatot rendelt el a cári család eltűnésének ügyében.  A nyomozással egy jó képességű nyomozót bízott meg, az emberek a városban beszélni kezdtek, és Szokolov,  a nyomozó hamar kideritette,, hogy a cári családot bizony meggyilkolták.  Azonban  a testeket hiába keresi, nem találja meg, és igy a gyilkosságot bizonyítani nem tudja.  A helyzet annyira nyilvánvaló, hogy a szovjet kormány kiadott  egy közleményt arról, hogy Nyikolaj Romanovot az ellenséggel való szervezkedés miatt kivégezték, a családját pedig őrizet alatt tartják, amiről többet nem nyilatkoznak. Az emberek pedig elkezdenek beszélni. Itt -ott látják a halott családtagokat felbukkanni, álruhában, álnéven. 

Nem egészen két évvel az események után, 1920 februar 17 -én egy fiatal nőt húztak ki egy berlini csatornából, ahol az mindenáron öngyilkos akart lenni. A rend éber őre azonban észrevette, és nem engedte meghalni, hanem beszállíttotta egy mentális betegeket kezelő kórházba. A nőnél semmilyen irat nem volt, de az egyik ápolónak feltünt, hogy mennyire hasonlít Tatjana orosz nagyhercegnőre. Az európai újságok folyamatosan irtak a cárkisasszonyokról, fényképeket közöltek róluk, remélve, hogy valahol élnek és előbb utóbb felbukkannak. 

A szóbeszéd  elindult az ismeretlen orosz akcentussal beszélő  fiatal nő esetében is. Általában visszautasította a látogatókat, vagy elbújt előlük a takaró alatt, ápolói szerint ezzel mutatva, hogy kerülni akar minden konfliktust.

Soha nem nevezte magát Romanovnak, de nem is tagadta. Amikor Sophia Buxhoeveden, a cárnő egyik udvarhölgye meglátogatta, elismerte, hogy hasonlit a Romanov lányokra, de Tatjána sokkal magasabb volt,-  erre ő igy válaszolt: "Soha nem mondtam. hogy Tatjana vagyok."

Nicholas von Shvabe kapitány, aki az anyakirályné testőrkapitánya volt, egy régi családi fényképet mutatott neki, és figyelte, hogyan válik izgatottá a kép láttán. Majd leirta a Romanov lányok nevét és letette elé a listát, mondván, ha nem akarja megmondani, hogy kicsoda, legalább azt mondja meg, hogy ki nem.  A fiatal nő mindegyik nevet áthúzta, kivéve egyet: Anasztázia nevét. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna származásáról,  Ismeretlen kisasszonyból Anasztázia nagyhercegnő lett, a 20. század legnagyobb királyi rejtélye, amit soha nem sikerült teljesen megoldani.  

Két fénykép egymás mellett. Anasztázia és Anna. 

Anna Anderson, ahogyan ő kezdte hívni magát, ahogyan elhagyta a kórházat, a Romanov támogatóktól házat és támogatást kapott. Érdekes módon a kórházi számláit  a Dániában élő öreg cárné fizette, bár ő maga soha nem kívánta látni állíitólagos unokáját. 

Anna közben lassan elkezdett beszélni. Elmesélte a családja kivégzését, olyan meglepő pontossággal, amit csak a később nyilvánosságra hozott szovjet titkos akták tudtak. A bajonett, amivel agyon akarták szúrni, többször is félresiklott a ruhájába varrt gyémántok miatt. A katonák élve dobták fel a teherautóra, mivel halottnak hitték. A holttesteket elszállították, és egy tárnába dobálták, mivel már közeledett a hajnal , és csak este mentek vissza ismét befejezni piszkos munkájukat. De az  egyik őr észrevette, hogy még él, és megsajnálta, elrejtette az erdőben,  ahol később a  családját feldarabolták és elásták majd később visszajött érte, és mialatt a fehérek betörtek a városba, kihasználva a zűrzavart,  Romániába szöktek. 

Állítólag egy fiúgyermeket is szült a katonának, de Anna  nem akarta megtartani családja gyilkosának a gyermekét, egy árvaháznak adta. (Ismerve a romániai árvaházakat az 1900 as évek elején, a gyermek nem lehetett hosszú életű.) A katona időközben tűzharcban meghalt, Anna pedig nekiindult a világnak.

Berlinbe azért jött, hogy találkozzon a családjával, de rettegett attól, hogy nem fogják felismerni, és elfogadni,  ezért inkább öngyilkos akart lenni. 

Oroszul nem volt hajlandó megszólalni,  bár mindent értett, de   kiválóan beszélt angolul, franciául, németül. A cári család sok olyan titkát ismerte, amit nem lehetett újságokból megismerni akkoriban. Amikor Gleb Botkin, a cári család orvosának fia meglátogatta,  azonnal felismerte benne Anasztáziát, nem csak a külső hasonlóság miatt, hanem mert minden részletet ismert gyermekkori játékaikról. Élete végéig hitt benne, hogy ő az igazi hercegnő. Ő támogatta  abban, hogy bíróság bizonyítsa be az igazát, és ismerjék el hivatalosan mint a cári család  leszármazottját. 

A Romanovok, bár száműzetésben éltek, hatalmas vagyon birtokosai voltak, hiszen pénzük javarésze soha nem volt Oroszországban, hanem európai bankokban. II. Miklós talán Európa leggazdagabb embere volt, vagyona nagy része neki is külföldi bankokban volt. Egy Romanov leszármazott ha bizonyítani tudja, hogy ő valóban az aki, mérhetetlen vagyon tulajdonosává válik, amit az ügyes Botkin nem hagyott figyelmen kivül.

A per a közvéleményt és a Romanov családot is megosztotta, volt, aki csak ügyes szélhámost látott benne, volt aki töretlenül hitt  a feltámadt hercegnőnek. A  bíróság azonban nem érzelmeket, hanem bizonyitékokat követelt.  Nos nézzük a legfontosabbakat:

     1. Anna  testén bajonett és golyó okozta sérülések voltak. A lába ugyanolyan deformált volt, mint Anasztázia lába. 

       2. Ugyanaz az írásszakértő, aki Anna Frank naplóját is vizsgálta,  igazolta, hogy kézírása megegyezik Anasztázi hercegnő kézrásával.

       3. Az arcát Dr. Otto Reche neves antropológus és  kriminológus vizsgálta, és megállapitotta, hogy " Az ilyen emberi arcok közötti hasonló véletlen nem lehetséges, hacsak nem ugyanaz a személy, vagy egypetéjű ikrek."

    4. Többen tanúskodtak mellette a cári családból mint ellene. A saját nagynénje, aki nyilvánosan megtagadta, a fiának később beismerte, hogy nem volt biztos a dologban. A fia viszont hitte, hogy Anna Anasztázia.

      5. Pontosan elmondta hogyan történt a család kivégzése, amiről csak a kivégzőosztag tudott. Csak a kommunizmus bukása után lett hitelt érdemlően bizonyítva a kivégzés története.

         6.   Olyan részleteket közölt a család életéből, amit egy kivülálló semmiképpen nem tudhatott. 

Fél Anasztázia, fél Anna. Lehet találgatni.

Anna túl sokat tudott, talán ez lett a veszte. Elmondta a bíróságon ugyanis, hogy nagybátyja, a Hessei Erns nagyherceg titokban meglátogatta az orosz uralkodót 1916-ban, amikor a két uralkodó háborúban állt egymással. A nagyherceg természetesen tagadott, de ez az eseményt hitelt érdemlően bizonyítva lett 1966-ban.

Erns nagybácsi  elkezdett tehát kutakodni veszélyes "unokahúga" után, és furcsa módon kiderítette, hogy ő nem más, mint egy lengyel parasztlány, aki egy gyárban dolgozott, és miután megsérült, elmeháborodott lett. A leánynak neve is volt: Franciska  Schanzkowskinak hivták. Nos, ettől kezdve a Romanovok hite megingott a valós vagy vélt hercegnőben. Bár Anna töretlenül kitartott amellett, hogy ő az igazi Anasztázia nagyhercegnő, a bíróság végül 1970-ben lezárta az ügyet, mondván, hogy a bizonyitékok nem elengendőek hitelt érdemlően bizonyitani, hogy Anna Anderson azonos lenne Anasztázia nagyhercegnővel.

Anna később az Egyesült Államokba emigrált, ott halt meg 84 éves korában. A hivatalos verzió szerint halála után haj és szövetből vett DNS mintával bizonyították, hogy nem tagja a cári családnak, és valóban ő volt a lengyel munkáslány.

A cári család maradványait  is megtalálták végül 1991-ben,  és kihantolás után ugyancsak DNS vizsgálattal bizonyitották, hogy ők a meggyilkolt Romanovok.  De mivel két csontváz még hiányzott, így a legenda újraéledt. Ám 2007-ben  találtak még két csontvázat, és ezzel a történet véget is ért.

Ami elgondolkodtató:  

Egy tanyán felnőtt lengyel parasztlány, aki később fizikai munkásként gyárban dolgozik, bizonyára nem kap olyan nevelést, amivel később be tudja csapni  a környezetét, hogy ő hercegnő, ráadásul nagyhercegnő.  Arról nem beszélve, hogy a Schanzkowski család testfelépitése robosztus volt.  Anna Anderson viselkedése viszont  főűri volt, kifogástalan, teste pedig vékony és törékeny.  

Egy tanyán nyilván sok mindenre van lehetőség, de nem valószínű, hogy a tanyasi iskolákban négy nyelvet tanítanak egyszerre, ráadásul társalgási szinten. Anna Anderson viszont kiválóan beszélt angolul, franciául és németül. Az orosz nyelvet értette, de nem beszélte, ami teljesen természetes volt az orosz arisztokrácia körében, hiszen nem volt kapcsolatuk a néppel. Ehhez elég Tolsztoj hires regényét, a Háború és Békét elolvasni,  hogy megértsük.

És még egy fontos momentum:  Anna Andersont halála után elhamvasztották, honnan vették akkor a szövet és hajmintát a DNS vizsgálathoz?

És azt se felejtsük el, hogy  Orosz Ortodox egyház mai napig nem hajlandó elismerni  a 2007-ben talált csontvázakat cári maradványoknak, sőt a korábban talált maradványokban is kételkednek,  és nem egyedül vannak a hitetlenkedésben. Azt mondják, a DNS teszteket szándékosan meghamisitották, és a kormány hazudik. 

Hogy mi az igazság? A kormányok, mint tudjuk, szeretnek hazudni, de az emberek is szoktak néha, különösen ha nagy a tét.  Az igazságot soha nem fogjuk megtudni.  Marad a mese  az orosz cárkisasszonyról, aki csodával határos módon túlélte  a vérengzést, és  ha nem is kapta vissza a rangját, de tisztes öregkort érve halt meg. 

 A  kivégzés helyszinén épült engesztelő templom,  ma turisztikai látványosság. Wikipédia

 Forrás: Anastasia Wikipedia,  Anna Anderson Wikipedia,  The Mistery of Anastasia :  Historyonthenet.,  The real story of the fake Anastasia: refinery.uk.