"A földi javak elveszhetnek - az nem nagy baj -, de aki a becsületét elvesztette, az mindenét elvetette." Zrinyi Ilona levele fiának, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek.

Jakobey Károly: Zrinyi Ilona 

A csillogó barokk korban, XIV Lajos király és Versailles pompázó virágkorában  élt egy  gazdag  magyar fejedelemasszony, akinek mindene megvolt, de mindent elveszített,  mesés gazdagságát, családját, sőt elveszitette még a hazáját is. Idegen földön halt meg szegényen és bujdosóként, de mégsem sajnálattal, hanem büszkeséggel emlékezünk meg róla, akinek nevét  iskolák, intézmények, rendezvények és imádságok őrzik, és szívünkben felpezsdül a vér e nevet hallván:  Zrínyi Ilona.

Ilona leányzó gróf Zrinyi Péter és neje Frangepán Anna Katalin grófné legidősebb gyermekeként született 1643-ban. Dédapja a szigetvári hős, nagybátyja a költő Zrínyi Miklós.  Tevékeny, élénk anyjának  irányítása alatt  hamar megértette a magas társadalmi rangot, amelybe születése révén jutott.  Megtanult írni, olvasni, beszélt horvátul, magyarul, latinul, németül, dalmátul és olaszul. Politikai témáju beszélgetéseknél is jelen volt, tudta, értette családjának a hazában, a  politikában betöltött szerepét. 

Házassága is ennek megfelelően köttetett,  I.Rákóczi Ferenccel, a Felvidék urával.  Délvidék és Felvidék házassága volt ez, két hatalmas család érdekegyeztetése, érzelmekről, holmi szerelemről itt szó sem lehetett, nem is vártak el ilyen ostobaságokat  a fiataloktól.  A fényességes mennyegző meg is köttetett Makovica várában 1666 márciusában.  A korabeli feljegyzések szerint soha ennyi  úri népet nem látott még ez a vár, az esztergomi érsek által celebrált esketésre a vár kápolnájába a tizede sem fért el a díszes vendégseregnek.  Az esküvő után távol az anyóstól, Patakon rendezkedett be a fiatal pár.

Makovicza vára egy múlt századi képeslapon.

I.Rákóczi Ferenc nem tartozott a kiemelkedő férfiak közé. Az örökségül jutott név cím és gazdagság sokezer ember fölé emelte, de egyéni kiválóságairól nem sokat jegyzett fel  a történelem. Mindazonáltal jó férj volt, kedves és figyelmes, mindenben kedvében járt feleségének. Elhalmozta ajándékokkal, körülvette olyan pompával, ami csak kevés asszonynak jutott abban az időben Magyarországon.

Zrínyi Péter vejét is belevonta  a Wesselényi féle Habsburg ellenes összeesküvésbe, amelynek élén a nádor Wesselényi állt, és főbb emberei Zrinyi Péteren kivül Frangepán Ferenc és Nádasdy Ferenc voltak. Csakhogy Wesselényi Ferenc meghalt, mielőtt az összeesküvés valamerre megkezdte volna működését, s megfelelő vezető nélkül hamar lelepleződött. A kegyelemre biztosan számító Zrínyi, Frangepán és Nádasdy önként jelentkezett, de kegyelem helyett a Bécsújhelyi börtön lakói lettek, és hamarosan le is fejezték őket. Zrínyi Péter fiát elvitték Bécsbe katonaiskolába, feleségét és leányát pedig kolostorba zárták, ahol a büszke nagyasszony  Frangepán Katalin a csapások súlya alatt megzavarodott és hamarosan meghalt.  

Madarász Viktor: Zrinyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben

Az összeesküvésből csak Ilona férje maradt életben. Báthory Zsófia felutazott Bécsbe, és a jezsuiták segítségét igénybe véve hatalmas váltságdijjal megmenttette a fiát. A Zrinyi birtokot viszont elkobozta a bécsi udvar.  Ilona elveszítette családját, vagyonát, jó hírét. Megbélyegzett lett nemcsak az udvar, hanem anyósa részéről is. A pataki, makoviczai, borsi kastélyokban csendes volt az élet, csendes és szomorú. Zrinyi Ilonának el kellett rejteni könnyeit, csak mikor magára maradt, akkor buzgott föl szívéből a fájdalom forrása.

1672-ben öröm köszöntött be a családba, Julianka megszületett. Négy évvel később pedig az áhított kisfiút ringatta a bölcső a borsi kastélyban.  De pár hónappal később titokzatos betegségben az ifjú apa meghalt, özvegyet és két árvát hagyva maga után. Ha Ilona kicsiny hitű gyönge nő lett volna, ennyi csapás után meggörnyed és anyósa mellé húzódik, mások tanácsára és intézkedésére várva, miközben rettegve várja, hogy mit végeznek majd Bécsben az ő sorsa felett. De a gyász, a tragédia, a fájdalom nem gyengítették el az erős asszonyt. Az óriási Rákoczi birtok örököseinek gyámját  a királynak kellett kirendelnie. Zrinyi Ilona saját magának kérte ezt a jogot, kieszközölte, hogy Lipót király őt  bízza meg a gyámsággal, gyermekei jogának megvédését nem bizta sem idegenre sem rokonra.

Ilona testvéréből labanckapitányt nevelt az udvar, aki egy alkalommal a kurucok fogságába került. Késmárki Thököly Imre, a kuruckirály  szépen bánt vele, nem rabhoz, inkább vendéghez méltón, és Ilona kérésére hazabocsátotta minden feltétel nélkül. Valószínű ez az esemény indította el az első találkozást a nagyasszony és a kuruckirály között, ami örökre megpecsételte sorsukat: Ilona asszony szívében fellobbant a szerelem halálig lobogó lángja.  "Nagy lelkeken is erőt vesz a szerelem hatalma" irta később fia, a fejedelem Rákóczi Ferenc.

Szép dolog a szerelem, de még szebb, ha a menyasszony Magyarország leggazdagabb özvegyasszonya. A kor nem számított ebben az időben, (ma sem számít ha pénzről van sző), Ilona több mint tíz évvel volt idősebb választottjánál.  A házassági engedélyt Lipót császárnak kellett megadnia, amit Ilona szerzett meg okos és diplomatikus módon, úgy, ahogyan a gyámságot is megszerezte magának annak idején a gyermekei felett. A házasságot tiltó anyós pedig épp időben, még az esküvő előtt meghalt.

Thököly Imre portréja - ismeretlen festő

A fiatal pár Munkácson rendezkedett be, ahol a kurucvezér feleskette a katonákat, és megerősítette a vár védelmét.  Az esküvője idejére kötött fegyverszünet lejártával újra hadai élére állt. Elfoglalta Kassát, majd a török seregekkel egyesülve megindult Bécs ellen, míg felesége ezidőtájt Munkácson várta, hogy ifjú férjura két csata között hazajöjjön pihenni. Milyen érzelmei lehettek a nagyasszonynak, nem tudjuk. Elvégre Zrínyi család ivadéka volt, s a Zrínyiek az édes anyatejjel együtt szívták magukba a török elleni gyűlölelet. Biztos hogy kellemetlenül hatott rá, hogy férjét a kényszerhelyzet a törökök szövetségéhez juttatta.

1683-ban Bécs ostromára indult a török, de súlyos vereséget szenvedtek, éjnek évadján kellett menekülniük Thököli táborán át, aki Pozsonyban állomásozott a seregével. A szultán a vereség miatt éktelen haragra gerjedve  bűnbakot keresett, és meg is találta Thököli személyében,  akit a váradi pasával vasra veretett. 

A bécsi kudarc után a felvédéki várak rendre meghódoltak a császári hadsereg tábornokainak, a kuruc felkelés dugába dőlt. A kassai parancsnok, Caprara császári generális  1685-ben Munkács alá érkezett és felüzent Ilonának, hogy adja át a várat. Könnyű győzelemre számított, asszonynépség nem visel hadat, és egyébként is a megalázott Thököli felesége nem lesz olyan vakmerő, hogy ujjat húzzon a császári sereggel. 

De bezzeg hatalmasat csalódott, amikor a küldött visszajött Ilona levelével, amelyben közölte a nagyképű generálissal, hogy bár neméhez a harc illetlen, de gyermekei örökségét védve a fegyveres erőszaktól nem retten meg, és a várat utolsó csepp véréig védelmezni fogja. A pofára esett generális kénytelen volt megkezdeni Munkács ostromát. Ilona ezidőtájt állapotos volt, de mindenhol ott volt, ahol kellett. Buzdított, gyógyított, vígasztalt. Nem zárkózott el a kastély legfélreesőbb zugába a gyermekeivel, hanem mindennap megjelent a katonái között, akik látván a férfierőt egy terhes asszonyban, tisztelték, szerették és oroszlánként harcoltak érte. 

Ilona hősiességének híre bejárta egész Európát. Countess Ilona Zrínyi  harcol mint egy férfi!  Helena Zrínyi nem adja meg magát! Jelena Zrinyi a hősnő aki egész Európa csodálatát kivívta! A Napkirály XIV. Lajos, akinek Zrínyi Ilona soha be nem teljesült szerelme volt, Európa legbátrabb asszonyának titulálta. Minden európai királyi udvar csodálta, magasztalta, dicsőítette a mi magyar  nagyasszonyunkat, igen nagy bosszúságot és presztízsveszteséget okozva ezzel Lipót császárnak. 

Munkács vára Zrinyi Ilonával és Rákóczi Ferenccel egy 19 századi metszeten.

De az ostrom tovább folytatódott. A dühös udvar egy kegyetlen tábornokot küldött ezúttal Munkács alá,  Antonio Caraffa tábornokot.  Caraffa azzal kezdte, hogy 25 eperjesi vagyonos  polgárt nyilvánosan kivégeztetett, amiért Munkácsot támogatták anyagilag.  Időközben az országban is nevezetes dolog történt, 1686 szeptember 2-án Budát visszafoglalták a töröktől, s ennek híre eljutott Munkácsra is. A török hatalom, amelyre Thököly idegen földön támaszkodhatott,  aláhanyatlott. Zrínyi Ilona nem számíthatott bizalmas embereire sem többé.  Két belső embere elárulta, megérdemlik, hogy az utókor megtudja gyalázatos nevüket: Absolon Dániel és Radics András voltak, akik összeesküdve  a várat kijátszották Caraffának. 

Három évig volt Munkács védőbástyája a kurucoknak, egy hőslelkű asszony erős keze tartotta fenn, s a férfiak gyöngesége juttatta  az ellenség kezére. Kikötötte ugyan, hogy a vár védői amnesztiát kapjanak, de  a Rákóczi örökség az udvar kezébe került, s neki gyermekeivel együtt Bécsbe kellett mennie. Harcolt mint száz férfi , de most sírt, mint egy gyenge nő, amikor a megalázó okmányt aláirta.

Madarász Viktor:  Zrinyi Ilona gyermekeivel vádlói előtt. 

Bécsbe  érkezvén gyermekeit elszakították tőle. Fiát elvitték egy jezsuita iskolába, akkor látták egymást az életben utoljára.....   Leányát pedig az orsolyák zárdájába vitték, szentséges életet tanulni. Ide költöztették később a nagyasszonyt is. 

Négy évnek kellett eltelnie, amíg a férje, az időközben szabaddá vált, és Habsburgok ellen továbbra is harcoló Thököly két generális árán ki tudta váltani. Leányától, aki időközben férjhez ment, el tudott búcsúzni, de fiától nem engedték. Levélben búcsúzott el hát tőle, s ez a megrendítő levél volt egyben a nagyasszony fiának írt végrendelete is. 

Ezt követően elindult férjéhez, aki még eleinte harcolt a törökkel a  habsburgok ellen,  s próbált visszajutni magyar birtokaira, de az 1697 es zentai csata után a török uralom megszűnt Magyarországon, s a bujdosóknak hazájuktól távol, Nikodémiában kellett letelepedniük. Ilona élete itt ért véget, a virágok völgyében, ahogyan ő nevezte ezt a helyet.   Halála előtt még értesült róla, hogy fia kibontotta a szabadság zászlaját.

1703 feruárjában  6o éves korában pihent meg földi életétől a magyarok dicsőséges nagyasszonya. Temetésén mindenki ott volt, emberek tolongtak az utcákon, mindenki el akart búcsúzni Európa legbátrabb asszonyától. 35 évvel később ugyanebbe a sírba temették imádott fiát is. A nagyasszony testéből már csak a koponyája volt meg, ezt tették bele a fia koporsójába.  Kétszáz évet kellett várniuk hogy idegen földből hazahozzák őket, s földi maradványaikat elhelyezzék a Kassai Szent Erzsébet Dóm altemplomában. 

Vándor, aki Kassán jársz, ha igaz magyar vagy, menj be a Dómba, és tiszteld meg a hősöket. Hajts fejet egy gyenge asszony porhüvelye előtt, akiben  férfilélek és igaz magyar szív lakozott, mondj el egy imát egy asszonyért, aki feláldozott mindent,  a családját a vagyonát, az egész életét a hazájáért. 

Zrinyi Ilona végső nyughelye a Kassai Dómban.

Forrás: Jókai : A magyar nemzet története,  Passuth László:Sasnak  körme között,  Horváth Mihály,:Zrinyi  Ilona élete, Gál Mózes: Történelmi könyvtár , Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona.