Egy királyné, akinek Károly Róbertet köszönhetjük: Árpádházi Mária

Mária királyné a nápolyi Bibliában.

Soha nem felejtem el Nápolyt.  A nyüzsgést, a számomra kaotikus közlekedést, a motorosok észveszejtő száguldozásait, az örökös dudaszót, a behajtani tilos tábla ellenére bekanyarodó autókat, a káoszt. És soha nem felejtem el Nápolyt, az ég kékségét, a tenger szelídségét, a kikötő jellegzetes sós illatát, mondhatnám szagát, a sárgabarackkal töltött pizzákat, a fagyit, aminek az ízét ma is a számban érzem.

És nem felejtem el a nápolyi embereket sem. Kedvesek, barátságosak, segitőkészek, eljönnek velem megmutatni az utcát, amit keresek, mosolyognak és kezet csókolnak a "bella donna"-nak, ami sose voltam, és már nem is leszek.

Nem messze a kikötőtől van egy utca, az utcában egy templom. Sok templom van Nápolyban, és sok műemlék van a kikötő környékén, de engem ez az egy templom különösen érdekelt. Amikor kerestem, csak annyit mondtam, hogy : "Santa Maria Donna Regina, Maria Ungheria", és lám, az arcok felderültek, mosolyogtak, bólogattak, sőt, beszéltek, mintha érteném amit mondanak, és nagyon készségesen útbaigazítottak. 

Maria Ungheria, azaz Árpádházi Mária nápolyi királyné már lassan 700 éve halott, de Nápolyban mindenki ismeri a nevét, és azt is tudják, hogy hol lehet őt megtalálni. (Na, ezt csinálja valamelyik nagymenő celeb utána.) Sőt, olyan is volt, aki a neve hallatán megcsókolta a nyakában hordott keresztet.  (Lehet, ezért kaptam én is a kézcsókot, nem nekem járt, hanem a királynéval közös magyarságunknak.)

Ki volt ez az asszony, akit szentként tisztelnek a nápolyiak, és mi alig ismerjük, pedig földünk szülötte volt? Ki volt ő, aki harcolt a magyar jogaiért és végül Károly Róbert királyunkat köszönhetjük neki?

Santa Maria Donna Regina templom, Mária királyné nyughelye.

Árpádházi Mária 1261-62-ben született, (nincs pontos feljegyzés) IV. Béla második államalapitó királyunk unokájaként. Szülei V. István és Kun Erzsébet voltak.  A kis királylány korai fejlődéséről, neveltetéséről nincsenek írásos feljegyzések, de az akkori kor szokásainak megfelelően biztosan mindent megkapott, amire szüksége volt egy királyi leányzónak.

V. István nagy diplomáciai sikere volt, hogy Mária leányát Anjou Károly (Sánta Károly) nápolyi sziciliai királlyal jegyezte el, korabeli szokásnak megfelelően politikai okokból. Amikor az esküvőre sor került Nápolyban, a kis  menyasszony mindösszesen 12 esztendős volt, de ilyen semmiségekkel nem szoktak törődni akkoriban. A házasságot a szülők rendezték a fiatalok megkérdezése nélkül, szerelem és egyéb ilyen ostoba érzelmek itt szóba sem jöhettek. Nemcsak az Anjou és Árpád ház szövetségéről volt itt szó, hanem a Bizánci korona megszerzéséről is, tehát a gyerekmenyasszony tette a dolgát, amit elvártak tőle.

Mindenesetre nem lehetett rossz a házasságuk, mert 14 gyerekük született, és egy kivételével mind megérte a felnőttkort. Ez azért nem volt kis teljesítmény abban az időben, amikor a gyermekhalandóság igen magas volt.  Ez a tény  azt sugallja, hogy jó családi életük volt, ahol odafigyeltek a gyermekekre. - Én a magam részéről nem átallom megjegyezni, hogy az is szép teljesítmény volt, hogy 14 gyereknek egyáltalán tudták a nevét. 

Árpádházi Mária úgy tűnik, nemcsak mint feleség, anya, hanem mint királyné is meglehetősen elégedett sőt talán még boldog is lehetett. Élhetett volna csendes, nyugodt életet, irányítgatva gyermekei jövőjét, megbecsülve férje és a nép által. De ebben az asszonyban az uralkodó Árpádok vére folyt, és hamar bebizonyította, hogy  méltó ősei nevére.

V. István hirtelen halála után fia, IV. László, Kun László örökli a trónt, de ő sem uralkodott sokáig,  saját szeretett kunjai 129O-ben meggyilkolják. Amint a gyermektelen király halálhíre eljutott Nátolyba,  Mária királyné azonnal benyújtotta az igényét a magyar trónra, szembekerülve ezzel két testvérével, Katalinnal és Erzsébettel, valamint elhalt Anna húgának gyermekeivel. A pápa Máriát támogatta,  meg is koronáztatta 1291-ben Nápolyban a pápai legátus által, ám Mária szinte azonnal átadta az uralkodási jogát fiának, Martel Károlynak, amit a pápa megerősitett.

László király kun öltözékben.(Josef Kriehuber színezett litográfiája)

Martell  Károly csak címzetes uralkodó volt, igazából sohasem uralkodott Magyarország felett. 1295-ös halála után a nápolyi Anjou ház trónigénye fiára, Carobertóra szállt. Magyarországon eközben ment a harc a trónért. (Olyan igazi trónok harca magyar középkori módra). Akit csak lehetett, eltenni láb alól, akit nem lehetett, az ellen pedig háborúzni.  A Frangepán, Csák, Gutkeled, Kőszegi dinasztiák harca volt ez, a tét nagy volt, ki ülteti trónra a saját királyát.  Éppen mint ma. Az a párt győz, amelyik erősebb.

Ebbe az oroszlánbarlanba küldte el Mária nagymama  szeretett unokáját, Carobertót. Semmi feljegyzés nincs róla, de biztos vagyok benne, hogy alaposan kioktatta a várható háborús helyzetről, elméjébe véste az ingatag politikai helyzetet, és meggyőzte arról, hogy ezeknek a főuraknak kemény király kell.  Ne felejtsük el, hogy Mária maga is egy olyan  háborús országban született, ahol apa-fia csatázott egymás ellen sokáig,  ehhez képest Carobertónak  ismeretlen főurak ellen kellett harcolni, ami mégis csak könnyebb, - (mondom én, aki még egy legyet sem vagyok  képes leütni).

1300-ban Károly Róbert hajója kikötött Spalatóban, és hosszas huzavona, háromszori megkoronázás , több eredményes csata után visszaszorította a főurakat, megszilárdította a hatalmat, és egy politikailag, gazdaságilag erős, központilag irányított országot hagyott hátra fiára, a későbbi Nagy Lajos királyunkra. A vér nem vált vízzé. Mária nagymama ha élt volna, méltán lehetett volna büszke az unokájára.

Károly Róbert királyunk a Hősök terén.(Wikipédia)

Mária időközben pápai képviselő volt Nápolyban, valamint férje távollétében Nápoly kormányzójaként uralkodott.  Odafordult a szegényekhez, templomokat, ispotályokat, kolostorokat támogatott, ekkor alapította a Donna Regina templomot is, ami később sírhelye lett. Az 1293-as földrengés után a város jórészt a királyné adományaiból épült újjá.

Miután férje meghalt, Mária visszavonult a politikától. Nincs rá bizonyíték, hogy apáca lett, de a hagyomány azt tartja, hogy  hátralevő életét csöndes imádkozásban töltötte el, az általa alapított templomban és kolostorban. Amikor meghalt, 1323-ban, itt  helyezték végső nyugalomba. 

Síremléke gyönyörűséges. A királyné egy márvány szarkofágon fekszik, a ravatal alatt  hét gyermekének szobra látható.  A síremlék csúcsán Toulousi Szent Lajos ( Mária egyik gyermeke) ülő szobra látható. 

Árpádházi Mária síremléke Nápolyban, a Donna Regina templomban.

 A templom nem könnyen látogatható.  Két templom van egymás mellett, a Donna Regina Nuova, ami a 17. században épült, és a régi, vagyis a mi királynénk temploma, a Donna Regina Vecchia. A két templomot folyosó köti össze,  amit a templomszolga kinyithat, ha akar.  Én mise alatt mentem oda, és az ajtó nyitva volt. (Isten bocsássa meg, hogy nem a misére figyeltem.)   A régi templom ugyanis már nem szolgál templomként, csak az új. De mivel ez 8 évvel ezelőtt történt, mindenki érdeklődjön a legfrissebb információkról a Modern Művészetek Múzeumában Nápolyban, ugyanis az öreg templom oda tartozik.

És senki ne felejtse el a varázsigét: Santa Maria Donna Regina, Maria Ungheria. 

 

 

Forrás: Wikipédia: Mary of Hungary Queen of Naples,

Florio Banfy-dr.Sárközy  Péter: Itáliai magyar emlékek. 

Maurice Droun: Elátkozott királyok