Mária Terézia Sarolta, a Madame Royale. (Wikipédia)

"Én vagyok a legszomorúbb ember a világon. Nem kaphatok hírt anyámról, és nem is láthatom őt, pedig ezerszer kértem.  Légy életben édesanyám, és mindazok, akiket szeretek, de nem hallok  róluk semmit. Ó édesapám! Kérlek, vigyázz rám a mennyországból!  Ó édes Istenem ! Bocsáss meg mindazoknak, akik bántották a szüleimet."

A gyermeklány, aki a fenti sorokat írta, hamar megtanulta, hogy az élet néha rosszabb, mint a halál. Egyedül volt bezárva egy szobába, nem volt családja, nem volt társasága, nem voltak barátai, nem volt pénze és nem volt jövője sem.  Durva őrizői bántották, gúnyolták, megerőszakolták. A halál pedig, bármennyire kívánta is, elkerülte őt.  A lányt Mária Terézia Saroltának hívták és Franciaország  királyának a lánya volt. 

Szegény Madame Royale, ahogyan a francia udvarban hívták, sajnos, nagyon szerencsétlen korban született. Szülei és az európai birodalmak már nagyon várták a születését, hiszen a királyi pár sok évig gyermektelen volt. Végül aztán a kis királylány megszületett 1778 december 19-én  a versaillesi királyi udvarban, nagy nyilvánosság előtt. A francia utódlási törvények kívánták ezt a mai kor emberének megalázó szülési formát, nehogy a  gyermek jogaihoz  bármilyen kétség férjen később. Magyarul, szemtanúk kellettek, hogy valóban a királynéból pottyan ki a királyi csemete.  Nevét híres császári anyai nagyanyja, a mi Mária Teréziánk után kapta, második nevét pedig a nápolyi királyné után, aki édesanyjának legkedvesebb testvére volt. 

Később született még három testvére, de csak ketten érték meg a francia forradalmat, és egyedül ő élte túl a mészárszéket, amely a francia történelem igen dícstelen korszaka, bármennyire is próbálja az utókor betakarni a trikolór színes zászlajával. 

A francia királyné a gyermekeivel. (Wikipédia)

A királyleányka gyermekkora felhőtlennek, boldognak mondható. A  kor hagyományaival ellentétben a szülei  elég sok időt töltöttek el vele, sőt szerették, ami nem igazán volt jellemző a politikai házasságokból született gyermekekre. Anyja becézgette, Mousseline- nek hívta, ( kb. én kis muszlinkám),  és bátorította, hogy legyen adakozó a szegényekkel. A kis Trianon faluját benépesített parasztok gyermekeivel szabadon játszhatott, sőt, anyja meghívta az alacsony rangú gyermekeket, hogy étkezzenek együtt a leányával.

Az idilli családi életnek azonban hamarosan végeszakadt. Az udvar költségvetési hiánya miatt a nép éhezett, fázott, és  kikiáltották  a királynét, az osztrák nőt   bűnösnek, aki elveri a királyi udvar összes pénzét. A monarchia népszerűsége lezuhant, röpiratokat terjesztettek a királyné tivornyáiról, szexuális kicsapongásairól, kártyabarlangjairól, végül az általános elégedettlenség beletorkolt  1789 július 14-én a Bastille lerohanásába.

Innentől kezdve Madame Royale élete megváltozott. A királyi családból sokan emigráltak külföldre, köztük a királyi gyermekek nevelője is. Az események felgyorsultak. Október 6-án  a párizsi nők vezette csőcselék elözönlötte a versailles-i palotát, és elhurcolták a királyi családot Párizsba, ahol őrizet alatt tartották őket. 

Mária Terézia Sarolta a vallás felé fordult.  A katolikus vallás volt az elfogadott a francia udvarban, de maga az udvar  soha nem volt bigott katolikus. Az életet élni kell és minden módon élvezni, mert ez a mi dolgunk a földön, Isten pedig majd megbocsát, mert ez  az ő dolga az égben -  kb. ez volt a francia udvar nem hivatalos jelmondata. Ezzel szemben Mária Terézia Sarolta nagyon is vallásos volt, még a fogvatartása alatt is bejárhatott hozzá a Saint Eustache templom plébánosa. Sok történész állítja, hogy  ez segített neki  a későbbi megpróbáltatásaiban.

Egy sikertelen szökési kísérlet után a királyi család a hírhedt börtönben, a Temple-ben kapott elhelyezést. Egészen pontosan itt tartották őket fogva halálukig. Eleinte együtt lehettek, a király, a királyné, a két gyermek és Madame Elisabeth, a király nővére. Azonban később a királyt külön szobába zárták, és elvitték a trónörököst is. A királyt egy kettőre elítélték, és 1793 január 21-én kivégezték. 

A királyt elválasztják a családjától (Pinterest)

Ugyanerre a sorsra jutott a királyné is, bár a royalisták mindent megtettek a kiszabadítása érdekében, de úgy látszik, a sorsát senki sem tudja elkerülni. A királyné sorsa az volt, hogy kövesse a királyt a vérpadra, amit királyi méltósággal meg is tett. Dumas részletesen beszámol  a királyné utolsó napjairól a királyné lovagjai című könyvében, egészen hitelesen. 

De erről a kivégzésről Mária Terézia Sarolta már nem tudott. Anyját és öccsét valamint a nagynénjét elszakították tőle, de mivel testvérének sírását sokszor hallotta, és időnként látta is, ezért arra gondolt, hogy az anyja is életben van, csak máshol őrzik. Börtönőrei nem válaszoltak a kérdéseire, de annál inkább találtak örömet a gúnyolásában. Hogy ez mi mindent jelentett, erről kevés korabeli feljegyzés maradt fenn. De ahogyan a testvérével bántak, az arra utal, hogy vele sem lehettek kíméletesebbek. Az öccsét rendszeresen verték, rugdosták, trágár szavakat tanítottak vele, pornográf képeket mutattak neki, egy mindössze 9-10 éves gyermeknek, akinek minden bűne az volt, hogy XVI. Lajos fiának született. Spanyol és angol kémek a szóbeszéd szerint jelentették, hogy Simon varga, a gyerek felügyelője szifilisszel fertőzött prostituáltakkal megerőszakoltatta a fiút. Erre azonban a pletykákat leszámítva semmilyen írásos bizonyíték nincs.  Azonban a gyermek a bántalmazásba hamarosan bele is halt,  a hivatalos verzió szerint tuberkolózisban. A királyi gyermeket visgáló orvos maga is elszörnyülködött a fiú elhanyagolt, borzalmas állapotán. A köztársaság azonban elérte a célját: megszabadult a trónörököstől.

 a király fia a Temple börtönében.

Mindezek ismeretében el lehet képzelni, hogy nem bánhattak sokkal jobban a király leányával sem.  Mária Terézia Sarolta memoárjában elbeszéli, hogy nagynénje, amikor még együtt voltak, hogyan oktatta őt arra, hogy soha ne legyen levetkőzve, vagy az ágyban, amikor az őrök jönnek. Nyilván okkal mondta ezt. A pletykák mégis azt tartják, hogy a börtönőrök rendszeresen megerőszakolták a szép és fiatal leányt. Biztosak voltak benne, hogy a lány is hamarosan a vesztőhelyre megy, és  úgy gondolták, kár lenne kihagyni ezt a fajta szórakozást. De az igazsághoz tartozik, hogy erre nem utal semmilyen írott feljegyzés. Csupán az események alakulásából gondolhatunk erre.

Csodával határos módon a börtön falai egy napon megnyíltak. Mária Terézia Sarolta ekkor értesült egész családja kiírtásáról. El lehet e mondani szavakkal, mit érezhetett ez a fiatal lány, amikor megtudta, hogy anyját, nagynénjét kivégezték, és egyetlen testvérét agyonkínozták.  Gondolkodni mindenesetre nem hagytak sok időt neki, azonnal kiutasították az országból, és elindult Bécsbe, az édesanyja szülőföldjére. 

Mária Terézia Sarolta a szabadulása után (Wikipédia)

Bécsbe érkezése után a hercegnő hamarosan továbbment Litvániába, ahol apjának testvére élt az orosz cár vendégeként. Itt ment férjhez az unokatestvéréhez, Lajos Antal francia királyi herceghez.  1807-ben, amikor Napoleon békét kötött Sándor cárral, a család elveszítette az orosz pártfogást, ezért Angliába menekültek, és itt is maradtak a napóleoni háborúk végéig. 

A restauráció éveiben 1814--ben  visszatértek Franciaországba, Meglátogatta a helyet, ahol testvére meghalt, valamint elment a Madeleine temetőbe, ahová a szülei testét temették. A királyi maradványokat exhumálták és elhelyezték a Saint Denis temetőben. Közben Napóleon visszatért Elbáról és a hercegnő szervezte az ellenállást a bevonuló bonapartista csapatok ellen.  Napóleon tisztjei le akarták tartóztatni, de a császár ezt mondta: 'Hagyjátok elmenni. Ő az egyetlen férfi a családjában."

Életének következő állomásai Genf, Skócia, Prága, majd férje halála utána az ausztriai Frohsdorf kastély  Itt is halt meg 1851. október 19-én. 

A francia király lányának története azonban halálával nem ért véget. Német történészek mai napig fenntartják azt az állításukat, hogy az igazi hercegnő Hildburghausenben élt, ahol az emberek a mai napig úgy emlékeznek rá mint a titokzatos grófnő. (Dunkelgrafin.) Az elmélet szerint az igazi hercegnő, aki a Temple-t elhagyta, a hosszú úton Ausztria felé Botta Zsófia néven utazott, és elcserélte a személyazonosságát a féltestvérével, Ernestine Lambriquet-tel. Erre azért volt szükség, mert bőrtönőrei megerőszakolása miatt terhes volt, és az átélt szenvedések után képtelen volt folytatni életét mint Madame Royale. Bécsbe már az alteregója érkezett meg, aki vállalta helyette a nyilvános életet. Az igazi hercegnő élete végéig titokzatos homályban élt, nem beszélt senkivel, csak lefátyolozottan ment az utcára, nem hívott orvost magához, és mielőtt meghalt, minden személyét érintő iratot elégetett.

Időközben DNS vizsgálat kiderítette, hogy ezen hölgy nem azonos Madame Royale személyével. De mint tudjuk, a DNS vizsgálatot úgy hamisítják, ahogyan a helyzet éppen megkívánja. Azonban akár igaz a történet, akár nem, mi magyarok mindenképpen nyertünk vele, mert nagy magyar mesemondónk, Jókai Mór ezen történet alapján írta meg a Névtelen vár című regényét.

 Forrás: Wikipédia, Isabella Frances Romer: Memoirs of Marie Therese Charlotte, Dumas: A királyné lovagjai.