Anasztázia nagyhercegnő, - Wikipédia

Jekatyerinburgban az Ipatyev házban élt száműzetésben az orosz cári család egy orvossal és három szolgálóval  együtt. Reménykedtek a szabadulásban, hiszen tudták, a fehér csapatok már nagyon közel vannak a városhoz. Ezt a vörösök is tudták, ezért a házat szigorúan őrizték, többségében  nem orosz katonákkal ( sok volt a magyar is köztük). Erre azért volt szükség, mert az átlag orosz szemében a cár még mindig a sérthetetlen Atyuska volt.

1918 júlis 16 -ról 17-re virradó éjszaka a katonák felkeltették a családot, mondván, hogy át kell őket szállítani egy biztonságosabb helyre, de előtte még fényképet készítenek róluk a pincében. A család és a szolgálók lementek a pincébe a fotózáshoz. De a vaku helyett  a kivégzőosztag fegyverei  szólaltak meg, és II Miklóst, valamint családját:  feleségét Alexandra Fjodorovát,  öt gyermeküket, Olga 22, Tatjána 20,  Maria 18,  Anasztázia 16,  és Alexej 14,  brutálisan kivégezték a szolgákkal együtt. 

A cár, a cárné és a cárevics, azonnal meghaltak, de a lányok nagy meglepetésre sikoltozva ültek fel, a ruhájukba varrt gyémántok ugyanis megvédték őket a golyóktól, de csak azért, hogy sokkal kegyetlenebb halálban legyen részük. A brutális katonák őket ugyanis szuronnyal és puskatussal szó szerint agyonverték, mint az állatokat. Testüket teherautóra hajigálták, és a közeli erdőben feldarabolták, majd savval leöntötték és elásták. A kivégzőosztag tagjai között sajnálatos módon magyar vöröskatonák is voltak. Egy hét múlva a fehérek bevették a várost.

A cári család -Wikimedia commons

A fehérek generálisa, Kolcsak,  miután elfoglalta Jekatyerinburgot, azonnali vizsgálatot rendelt el a cári család eltűnésének ügyében.  A nyomozással egy jó képességű nyomozót bízott meg, az emberek a városban beszélni kezdtek, és Szokolov,  a nyomozó hamar kideritette,, hogy a cári családot bizony meggyilkolták.  Azonban  a testeket hiába keresi, nem találja meg, és igy a gyilkosságot bizonyítani nem tudja.  A helyzet annyira nyilvánvaló, hogy a szovjet kormány kiadott  egy közleményt arról, hogy Nyikolaj Romanovot az ellenséggel való szervezkedés miatt kivégezték, a családját pedig őrizet alatt tartják, amiről többet nem nyilatkoznak. Az emberek pedig elkezdenek beszélni. Itt -ott látják a halott családtagokat felbukkanni, álruhában, álnéven. 

Nem egészen két évvel az események után, 1920 februar 17 -én egy fiatal nőt húztak ki egy berlini csatornából, ahol az mindenáron öngyilkos akart lenni. A rend éber őre azonban észrevette, és nem engedte meghalni, hanem beszállíttotta egy mentális betegeket kezelő kórházba. A nőnél semmilyen irat nem volt, de az egyik ápolónak feltünt, hogy mennyire hasonlít Tatjana orosz nagyhercegnőre. Az európai újságok folyamatosan irtak a cárkisasszonyokról, fényképeket közöltek róluk, remélve, hogy valahol élnek és előbb utóbb felbukkannak. 

A szóbeszéd  elindult az ismeretlen orosz akcentussal beszélő  fiatal nő esetében is. Általában visszautasította a látogatókat, vagy elbújt előlük a takaró alatt, ápolói szerint ezzel mutatva, hogy kerülni akar minden konfliktust.

Soha nem nevezte magát Romanovnak, de nem is tagadta. Amikor Sophia Buxhoeveden, a cárnő egyik udvarhölgye meglátogatta, elismerte, hogy hasonlit a Romanov lányokra, de Tatjána sokkal magasabb volt,-  erre ő igy válaszolt: "Soha nem mondtam. hogy Tatjana vagyok."

Nicholas von Shvabe kapitány, aki az anyakirályné testőrkapitánya volt, egy régi családi fényképet mutatott neki, és figyelte, hogyan válik izgatottá a kép láttán. Majd leirta a Romanov lányok nevét és letette elé a listát, mondván, ha nem akarja megmondani, hogy kicsoda, legalább azt mondja meg, hogy ki nem.  A fiatal nő mindegyik nevet áthúzta, kivéve egyet: Anasztázia nevét. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna származásáról,  Ismeretlen kisasszonyból Anasztázia nagyhercegnő lett, a 20. század legnagyobb királyi rejtélye, amit soha nem sikerült teljesen megoldani.  

Két fénykép egymás mellett. Anasztázia és Anna. 

Anna Anderson, ahogyan ő kezdte hívni magát, ahogyan elhagyta a kórházat, a Romanov támogatóktól házat és támogatást kapott. Érdekes módon a kórházi számláit  a Dániában élő öreg cárné fizette, bár ő maga soha nem kívánta látni állíitólagos unokáját. 

Anna közben lassan elkezdett beszélni. Elmesélte a családja kivégzését, olyan meglepő pontossággal, amit csak a később nyilvánosságra hozott szovjet titkos akták tudtak. A bajonett, amivel agyon akarták szúrni, többször is félresiklott a ruhájába varrt gyémántok miatt. A katonák élve dobták fel a teherautóra, mivel halottnak hitték. A holttesteket elszállították, és egy tárnába dobálták, mivel már közeledett a hajnal , és csak este mentek vissza ismét befejezni piszkos munkájukat. De az  egyik őr észrevette, hogy még él, és megsajnálta, elrejtette az erdőben,  ahol később a  családját feldarabolták és elásták majd később visszajött érte, és mialatt a fehérek betörtek a városba, kihasználva a zűrzavart,  Romániába szöktek. 

Állítólag egy fiúgyermeket is szült a katonának, de Anna  nem akarta megtartani családja gyilkosának a gyermekét, egy árvaháznak adta. (Ismerve a romániai árvaházakat az 1900 as évek elején, a gyermek nem lehetett hosszú életű.) A katona időközben tűzharcban meghalt, Anna pedig nekiindult a világnak.

Berlinbe azért jött, hogy találkozzon a családjával, de rettegett attól, hogy nem fogják felismerni, és elfogadni,  ezért inkább öngyilkos akart lenni. 

Oroszul nem volt hajlandó megszólalni,  bár mindent értett, de   kiválóan beszélt angolul, franciául, németül. A cári család sok olyan titkát ismerte, amit nem lehetett újságokból megismerni akkoriban. Amikor Gleb Botkin, a cári család orvosának fia meglátogatta,  azonnal felismerte benne Anasztáziát, nem csak a külső hasonlóság miatt, hanem mert minden részletet ismert gyermekkori játékaikról. Élete végéig hitt benne, hogy ő az igazi hercegnő. Ő támogatta  abban, hogy bíróság bizonyítsa be az igazát, és ismerjék el hivatalosan mint a cári család  leszármazottját. 

A Romanovok, bár száműzetésben éltek, hatalmas vagyon birtokosai voltak, hiszen pénzük javarésze soha nem volt Oroszországban, hanem európai bankokban. II. Miklós talán Európa leggazdagabb embere volt, vagyona nagy része neki is külföldi bankokban volt. Egy Romanov leszármazott ha bizonyítani tudja, hogy ő valóban az aki, mérhetetlen vagyon tulajdonosává válik, amit az ügyes Botkin nem hagyott figyelmen kivül.

A per a közvéleményt és a Romanov családot is megosztotta, volt, aki csak ügyes szélhámost látott benne, volt aki töretlenül hitt  a feltámadt hercegnőnek. A  bíróság azonban nem érzelmeket, hanem bizonyitékokat követelt.  Nos nézzük a legfontosabbakat:

     1. Anna  testén bajonett és golyó okozta sérülések voltak. A lába ugyanolyan deformált volt, mint Anasztázia lába. 

       2. Ugyanaz az írásszakértő, aki Anna Frank naplóját is vizsgálta,  igazolta, hogy kézírása megegyezik Anasztázi hercegnő kézrásával.

       3. Az arcát Dr. Otto Reche neves antropológus és  kriminológus vizsgálta, és megállapitotta, hogy " Az ilyen emberi arcok közötti hasonló véletlen nem lehetséges, hacsak nem ugyanaz a személy, vagy egypetéjű ikrek."

    4. Többen tanúskodtak mellette a cári családból mint ellene. A saját nagynénje, aki nyilvánosan megtagadta, a fiának később beismerte, hogy nem volt biztos a dologban. A fia viszont hitte, hogy Anna Anasztázia.

      5. Pontosan elmondta hogyan történt a család kivégzése, amiről csak a kivégzőosztag tudott. Csak a kommunizmus bukása után lett hitelt érdemlően bizonyítva a kivégzés története.

         6.   Olyan részleteket közölt a család életéből, amit egy kivülálló semmiképpen nem tudhatott. 

Fél Anasztázia, fél Anna. Lehet találgatni.

Anna túl sokat tudott, talán ez lett a veszte. Elmondta a bíróságon ugyanis, hogy nagybátyja, a Hessei Erns nagyherceg titokban meglátogatta az orosz uralkodót 1916-ban, amikor a két uralkodó háborúban állt egymással. A nagyherceg természetesen tagadott, de ez az eseményt hitelt érdemlően bizonyítva lett 1966-ban.

Erns nagybácsi  elkezdett tehát kutakodni veszélyes "unokahúga" után, és furcsa módon kiderítette, hogy ő nem más, mint egy lengyel parasztlány, aki egy gyárban dolgozott, és miután megsérült, elmeháborodott lett. A leánynak neve is volt: Franciska  Schanzkowskinak hivták. Nos, ettől kezdve a Romanovok hite megingott a valós vagy vélt hercegnőben. Bár Anna töretlenül kitartott amellett, hogy ő az igazi Anasztázia nagyhercegnő, a bíróság végül 1970-ben lezárta az ügyet, mondván, hogy a bizonyitékok nem elengendőek hitelt érdemlően bizonyitani, hogy Anna Anderson azonos lenne Anasztázia nagyhercegnővel.

Anna később az Egyesült Államokba emigrált, ott halt meg 84 éves korában. A hivatalos verzió szerint halála után haj és szövetből vett DNS mintával bizonyították, hogy nem tagja a cári családnak, és valóban ő volt a lengyel munkáslány.

A cári család maradványait  is megtalálták végül 1991-ben,  és kihantolás után ugyancsak DNS vizsgálattal bizonyitották, hogy ők a meggyilkolt Romanovok.  De mivel két csontváz még hiányzott, így a legenda újraéledt. Ám 2007-ben  találtak még két csontvázat, és ezzel a történet véget is ért.

Ami elgondolkodtató:  

Egy tanyán felnőtt lengyel parasztlány, aki később fizikai munkásként gyárban dolgozik, bizonyára nem kap olyan nevelést, amivel később be tudja csapni  a környezetét, hogy ő hercegnő, ráadásul nagyhercegnő.  Arról nem beszélve, hogy a Schanzkowski család testfelépitése robosztus volt.  Anna Anderson viselkedése viszont  főűri volt, kifogástalan, teste pedig vékony és törékeny.  

Egy tanyán nyilván sok mindenre van lehetőség, de nem valószínű, hogy a tanyasi iskolákban négy nyelvet tanítanak egyszerre, ráadásul társalgási szinten. Anna Anderson viszont kiválóan beszélt angolul, franciául és németül. Az orosz nyelvet értette, de nem beszélte, ami teljesen természetes volt az orosz arisztokrácia körében, hiszen nem volt kapcsolatuk a néppel. Ehhez elég Tolsztoj hires regényét, a Háború és Békét elolvasni,  hogy megértsük.

És még egy fontos momentum:  Anna Andersont halála után elhamvasztották, honnan vették akkor a szövet és hajmintát a DNS vizsgálathoz?

És azt se felejtsük el, hogy  Orosz Ortodox egyház mai napig nem hajlandó elismerni  a 2007-ben talált csontvázakat cári maradványoknak, sőt a korábban talált maradványokban is kételkednek,  és nem egyedül vannak a hitetlenkedésben. Azt mondják, a DNS teszteket szándékosan meghamisitották, és a kormány hazudik. 

Hogy mi az igazság? A kormányok, mint tudjuk, szeretnek hazudni, de az emberek is szoktak néha, különösen ha nagy a tét.  Az igazságot soha nem fogjuk megtudni.  Marad a mese  az orosz cárkisasszonyról, aki csodával határos módon túlélte  a vérengzést, és  ha nem is kapta vissza a rangját, de tisztes öregkort érve halt meg. 

 A  kivégzés helyszinén épült engesztelő templom,  ma turisztikai látványosság. Wikipédia

 Forrás: Anastasia Wikipedia,  Anna Anderson Wikipedia,  The Mistery of Anastasia :  Historyonthenet.,  The real story of the fake Anastasia: refinery.uk.

A kép Diana, Princess of Wales 1961 - 1997 hivatalos facebook oldaláról származik

1997 augusztus 31-én, nemsokkal éjfél után  egy autó beszáguldott a párizsi  Place de l Alma alagútba és nekivágódott az alagút egyik pillérjének. Az autó négy utasa közül kettő azonnal szörnyethalt, a másik kettő viszont túlélte az ütközést és  egy véletlenül arra járó orvos  segitségének köszönhetően  gyorsan kórházba is jutottak. Az egyik utast sikerült megmenteni,  de másik  életéért hiába küzdöttek az orvosok, ő két óra múlva meghalt.  A halott  Lady Diana Frances Spencer, ő királyi fensége,  a walesi hercegné volt.

20 év telt el a tragikus esemény óta, de az emberek a  mai napig nem felejtették el a gyönyörű fiatal hercegnőt, sem pedig a tragikus halálát. Mindenféle történetek keringtek és keringenek még most is, pl. hogy nem is halt meg, hogy meggyilkolták, hogy  öngyilkosság volt, és még sorolhatnám. A sok szóbeszédre való tekintettel többek között a királyi család is elindított egy hivatalos vizsgálatot, amelyet le is zártak nagyon hamar hivatalosan, és megállapitották ugyancsak nagyon hivatalosan, hogy baleset történt, a sofőr hibás volt, mert alkoholt fogyasztott. Punk tum. A történetnek vége. 

Azaz hogy vége lenne, ha egy egyszerű asszonyról lenne szó. De a szívek koronázatlan hercegnője ma is él az emberek elméjében és szívében, és ezek az emberek azóta is sutyorognak. Nemcsak Angliában, hanem az egész világon. Vizsgálat ide vagy oda, mindenkinek van  saját egyéni véleménye és története, amiben rendületlenül hisz. De az igazságot csak nagyon kevesen tudják, és azoknak pedig hallgatniuk kell. 

Diana hercegnő és Teréz anya nem sokkal haláluk előtt.  A sors fintora volt, hogy egy hét különbséggel haltak meg.  Foto: Daily Express.

Nemrégen azonban valami történt. A Worldtruth tv.  kiszivárogtatta egy  haldokló idős ember vallomását, aki bevallotta,  hogy része volt Diana hercegnő meggyilkolásában, amire a királyi család közvetlenül adott parancsot.

Nézzük a történetet sorjában: 

A 80 éves John Hopkins haldoklik egy kórházi ágyon. Aki kórházban dolgozik, az tudja, hogy egy betegnek nincs múltja a betegágyon, nem számít, ki volt, mi volt életében, most egy beteg, akit gyógyítani kell, ha lehet.  John Hopkins azonban  már nem volt gyógyítható állapotban. Az orvosai közlik vele, hogy már csak pár hét van hátra az életéből.  Ezért elhatározza, hogy mivel veszítenivalója nincs - feltárja a múltját,  - azt a múltat, amit magával kellett volna vinni a sirba. 

Vallomása megrengette Nagy Britanniát.

John Hopkins a Brit titkosszolgálat bérgyilkosaként dolgozott fiatal éveiben, és elmondása alapján 1973 és 1999 között 23 gyilkosságot hajtott végre parancsra.  A munkája   során diszkréten    (méreg, baleset) kellett meggyilkolnia azokat a személyeket, akik felettesei szerint veszélyt jelentettek a Brit biztonságra, - újságírókat, aktivistákat, vagy éppen szakszervezeti vezetőket. 

Mr. Hopkins szerint Diana hercegnő volt az egyetlen nő, akinek részt vett a meggyilkolásában, hozzátéve, hogy a parancs közvetlenül a királyi családtól származott.

A haldokló titkosügynök  és áldozata, a gyönyörű hercegnő. A kép a worldtruth.tv. tulajdona

Amikor megkérdezték, milyen érzései voltak  elvenni  a szívek királynőjének életét, azt válaszolta, hogy érzelmei ambivalensek  voltak,  mert  a hercegnő gyönyörű, fiatal, és  jó szívű volt, de ugyanakkor veszélyt jelentett a királyi koronára.

"A főnököm megmondta, hogy a hercegnőnek meg kell halnia," - közvetlenül Fülöp hercegtől kapta rá a parancsot,- "és  úgy kell végrehajtani, mintha baleset lenne. "

Majd így folytatta: " Soha nem öltem nőt előtte, még kevésbé hercegnőt, de engedelmeskedtem a parancsnak. Amit tettem, a királynőért, és az országért tettem," 

A műveletet végig szigorú kontroll alatt tartotta a Buckingham Palota, szorosan együttműködve a vezető médiával. A haldokló volt ügynök keserűen jegyezte meg: " Nincs szabad sajtó Britanniában,  a vezető média ellenőrzés alatt van."

A gyilkosságot végrehajtották, balesetnek álcázva. A volt ügynök nem árult el részleteket, de egyre többen szellőztetik, hogy az autóval manipuláltak valamit, állitólag egy régi roncs volt  kiglancolva. A koronatanú, aki minden pici részletet aprólékosan tudott, az Hopkins úr főnöke volt, de ő egy "szivrohamban" váratlanul  meghalt   17 évvel ezelőtt.  Hopkins úrról úgy tűnik, megfeledkeztek, mivel elmondása alapján ő az egyetlen, aki részt vett az akcióban, és megöregedett. Az összes tanú már régóta halott. Sőt, Hopkins úr saját magáról is már úgy beszél, mint aki meghalt.

Irónikusan  ezt mondta: "Az utolsó napjaimat szeretném az otthonomban tölteni,- ha tudom. Nem zárom ki, hogy  letartóztatnak, vagy még inkább elnémítanak, de ezzel nekem már csak szívességet tesznek. Bizonyítékaim nincsenek, az összes tanú velem együtt már halott. "

Arra a kérdésre, hogy miért nem beszélt erről előbb, csak annyit felelt: " Mint titkosügynök, én a  koronára esküdtem fel."

Az autó roncsa, amelyben a hercegnő utazott. --Daily Mirror

Mindez persze lehet, hogy csak egy idős ember  lázálma a halálos ágyán. Az is lehet, hogy a történet sem igaz, én nem jártam utána. Az viszont nagyon érdekes, hogy amikor a hivatalos hirt megkapta a királyi család a skóciai Balmoral kastélyban, hidegvérrel tudomást sem akartak venni róla először. Harry herceg többször nyilatkozott arról, hogy édesanyja halálának napján minden a megszokott mederben folyt. semmi nem utalt arra, hogy tragédia történt volna.

Amikor az akkori miniszterelnök, Tony Blair figyelmeztette a királynőt, hogy nem hallgathat, mivel tömegek várják a hivatalos nyilatkozatot a hercegnő haláláról, akkor elsősorban Fülöp herceg volt a legjobban felháborodva, és tiltalkozott mondván, hogy Diana a válás óta már nem tagja a királyi családnak, a temetése a Spencer család magánügye.

Végül is a királynő engedett a miniszterelnök kérésének, és érzéketlen arccal körbejárta a virágokat a Buckingam palota előtt, majd felolvasta az ilyenkor szokásos hivatalos nyilatkozatot a hercegnő haláláról, ezzel elismerve, hogy Diana a családhoz tartozott. Tette mindezt meggyőződése nélkül, haragosan, meggyűlölve a munkásosztályt képviselő miniszterelnököt.  Van egy Oscar díjas film erről az eseményről, és meglepően élethű. 

A királynő nem felejtett, mert amikor az unokája, William herceg esküvője volt, Tony Blair volt az egyetlen volt miniszterelnök, aki nem kapott meghívást a ceremóniára. Mindenki ott volt, az akkori miniszterelnök, a volt miniszterelnökök is mind- ez egy kivételével. A Szent James palota szóvivője szerint Mr. Blair nem tartozott a lovagok körébe, ezért nem kaphatott meghívót.  Kifogás.

Fülöp herceg  nem hajt fejet Diana temetésén - Daily Mirror

 Azt is érdemes megnézni, hogyan sétált Fülöp herceg Diana koporsója után.  A két gyermeken annyira látszik a bánat, hogy összeszoritja az ember szivét. Még az apjuk, Charles is meghajtja úgy, ahogy a fejét. Fülöp herceg azonban  felemelt fejjel, főhajtás nélkül ballag a kikényszeritett királyi temetésen.   A Daily Mirror egész oldalas cikket hozott le a királyi család érzéketlen reakciójáról.

A cikk és a félperces video linkje  ITT található.

Akárhogy is történt, a tény tény marad. Elment egy gyönyörű fiatal hercegnő,  két gyermek anyja, a fél világ imádottja, és soha nem tudjuk meg igazából,    hogy miért és hogyan. 

Az alábbi felvételek nem a hercegnőről, hanem egy édesanyáról készültek. Nem kell hozzá sok magyarázat, hogy mindenki láthassa, mennyire szerette a fiait. 

Az eredeti képek, valamint további képkért katt IDE.

William herceg első lépései 

A kis vörös Harry herceg, egész Anglia imádja  a mai napig 

William és a mama

Nagyon tud fújni a szél Angliában. 

 A fiúk már nagyobbacskák.

Sielés a mamával

A hires Thorpe parki felvétel a vízicsúszdán.

Forrás:  Worldtruth.tv.   Az eredeti cikk angolul itt olvasható:

Mária királyné a nápolyi Bibliában.

Soha nem felejtem el Nápolyt.  A nyüzsgést, a számomra kaotikus közlekedést, a motorosok észveszejtő száguldozásait, az örökös dudaszót, a behajtani tilos tábla ellenére bekanyarodó autókat, a káoszt. És soha nem felejtem el Nápolyt, az ég kékségét, a tenger szelídségét, a kikötő jellegzetes sós illatát, mondhatnám szagát, a sárgabarackkal töltött pizzákat, a fagyit, aminek az ízét ma is a számban érzem.

És nem felejtem el a nápolyi embereket sem. Kedvesek, barátságosak, segitőkészek, eljönnek velem megmutatni az utcát, amit keresek, mosolyognak és kezet csókolnak a "bella donna"-nak, ami sose voltam, és már nem is leszek.

Nem messze a kikötőtől van egy utca, az utcában egy templom. Sok templom van Nápolyban, és sok műemlék van a kikötő környékén, de engem ez az egy templom különösen érdekelt. Amikor kerestem, csak annyit mondtam, hogy : "Santa Maria Donna Regina, Maria Ungheria", és lám, az arcok felderültek, mosolyogtak, bólogattak, sőt, beszéltek, mintha érteném amit mondanak, és nagyon készségesen útbaigazítottak. 

Maria Ungheria, azaz Árpádházi Mária nápolyi királyné már lassan 700 éve halott, de Nápolyban mindenki ismeri a nevét, és azt is tudják, hogy hol lehet őt megtalálni. (Na, ezt csinálja valamelyik nagymenő celeb utána.) Sőt, olyan is volt, aki a neve hallatán megcsókolta a nyakában hordott keresztet.  (Lehet, ezért kaptam én is a kézcsókot, nem nekem járt, hanem a királynéval közös magyarságunknak.)

Ki volt ez az asszony, akit szentként tisztelnek a nápolyiak, és mi alig ismerjük, pedig földünk szülötte volt? Ki volt ő, aki harcolt a magyar jogaiért és végül Károly Róbert királyunkat köszönhetjük neki?

Santa Maria Donna Regina templom, Mária királyné nyughelye.

Árpádházi Mária 1261-62-ben született, (nincs pontos feljegyzés) IV. Béla második államalapitó királyunk unokájaként. Szülei V. István és Kun Erzsébet voltak.  A kis királylány korai fejlődéséről, neveltetéséről nincsenek írásos feljegyzések, de az akkori kor szokásainak megfelelően biztosan mindent megkapott, amire szüksége volt egy királyi leányzónak.

V. István nagy diplomáciai sikere volt, hogy Mária leányát Anjou Károly (Sánta Károly) nápolyi sziciliai királlyal jegyezte el, korabeli szokásnak megfelelően politikai okokból. Amikor az esküvőre sor került Nápolyban, a kis  menyasszony mindösszesen 12 esztendős volt, de ilyen semmiségekkel nem szoktak törődni akkoriban. A házasságot a szülők rendezték a fiatalok megkérdezése nélkül, szerelem és egyéb ilyen ostoba érzelmek itt szóba sem jöhettek. Nemcsak az Anjou és Árpád ház szövetségéről volt itt szó, hanem a Bizánci korona megszerzéséről is, tehát a gyerekmenyasszony tette a dolgát, amit elvártak tőle.

Mindenesetre nem lehetett rossz a házasságuk, mert 14 gyerekük született, és egy kivételével mind megérte a felnőttkort. Ez azért nem volt kis teljesítmény abban az időben, amikor a gyermekhalandóság igen magas volt.  Ez a tény  azt sugallja, hogy jó családi életük volt, ahol odafigyeltek a gyermekekre. - Én a magam részéről nem átallom megjegyezni, hogy az is szép teljesítmény volt, hogy 14 gyereknek egyáltalán tudták a nevét. 

Árpádházi Mária úgy tűnik, nemcsak mint feleség, anya, hanem mint királyné is meglehetősen elégedett sőt talán még boldog is lehetett. Élhetett volna csendes, nyugodt életet, irányítgatva gyermekei jövőjét, megbecsülve férje és a nép által. De ebben az asszonyban az uralkodó Árpádok vére folyt, és hamar bebizonyította, hogy  méltó ősei nevére.

V. István hirtelen halála után fia, IV. László, Kun László örökli a trónt, de ő sem uralkodott sokáig,  saját szeretett kunjai 129O-ben meggyilkolják. Amint a gyermektelen király halálhíre eljutott Nátolyba,  Mária királyné azonnal benyújtotta az igényét a magyar trónra, szembekerülve ezzel két testvérével, Katalinnal és Erzsébettel, valamint elhalt Anna húgának gyermekeivel. A pápa Máriát támogatta,  meg is koronáztatta 1291-ben Nápolyban a pápai legátus által, ám Mária szinte azonnal átadta az uralkodási jogát fiának, Martel Károlynak, amit a pápa megerősitett.

László király kun öltözékben.(Josef Kriehuber színezett litográfiája)

Martell  Károly csak címzetes uralkodó volt, igazából sohasem uralkodott Magyarország felett. 1295-ös halála után a nápolyi Anjou ház trónigénye fiára, Carobertóra szállt. Magyarországon eközben ment a harc a trónért. (Olyan igazi trónok harca magyar középkori módra). Akit csak lehetett, eltenni láb alól, akit nem lehetett, az ellen pedig háborúzni.  A Frangepán, Csák, Gutkeled, Kőszegi dinasztiák harca volt ez, a tét nagy volt, ki ülteti trónra a saját királyát.  Éppen mint ma. Az a párt győz, amelyik erősebb.

Ebbe az oroszlánbarlanba küldte el Mária nagymama  szeretett unokáját, Carobertót. Semmi feljegyzés nincs róla, de biztos vagyok benne, hogy alaposan kioktatta a várható háborús helyzetről, elméjébe véste az ingatag politikai helyzetet, és meggyőzte arról, hogy ezeknek a főuraknak kemény király kell.  Ne felejtsük el, hogy Mária maga is egy olyan  háborús országban született, ahol apa-fia csatázott egymás ellen sokáig,  ehhez képest Carobertónak  ismeretlen főurak ellen kellett harcolni, ami mégis csak könnyebb, - (mondom én, aki még egy legyet sem vagyok  képes leütni).

1300-ban Károly Róbert hajója kikötött Spalatóban, és hosszas huzavona, háromszori megkoronázás , több eredményes csata után visszaszorította a főurakat, megszilárdította a hatalmat, és egy politikailag, gazdaságilag erős, központilag irányított országot hagyott hátra fiára, a későbbi Nagy Lajos királyunkra. A vér nem vált vízzé. Mária nagymama ha élt volna, méltán lehetett volna büszke az unokájára.

Károly Róbert királyunk a Hősök terén.(Wikipédia)

Mária időközben pápai képviselő volt Nápolyban, valamint férje távollétében Nápoly kormányzójaként uralkodott.  Odafordult a szegényekhez, templomokat, ispotályokat, kolostorokat támogatott, ekkor alapította a Donna Regina templomot is, ami később sírhelye lett. Az 1293-as földrengés után a város jórészt a királyné adományaiból épült újjá.

Miután férje meghalt, Mária visszavonult a politikától. Nincs rá bizonyíték, hogy apáca lett, de a hagyomány azt tartja, hogy  hátralevő életét csöndes imádkozásban töltötte el, az általa alapított templomban és kolostorban. Amikor meghalt, 1323-ban, itt  helyezték végső nyugalomba. 

Síremléke gyönyörűséges. A királyné egy márvány szarkofágon fekszik, a ravatal alatt  hét gyermekének szobra látható.  A síremlék csúcsán Toulousi Szent Lajos ( Mária egyik gyermeke) ülő szobra látható. 

Árpádházi Mária síremléke Nápolyban, a Donna Regina templomban.

 A templom nem könnyen látogatható.  Két templom van egymás mellett, a Donna Regina Nuova, ami a 17. században épült, és a régi, vagyis a mi királynénk temploma, a Donna Regina Vecchia. A két templomot folyosó köti össze,  amit a templomszolga kinyithat, ha akar.  Én mise alatt mentem oda, és az ajtó nyitva volt. (Isten bocsássa meg, hogy nem a misére figyeltem.)   A régi templom ugyanis már nem szolgál templomként, csak az új. De mivel ez 8 évvel ezelőtt történt, mindenki érdeklődjön a legfrissebb információkról a Modern Művészetek Múzeumában Nápolyban, ugyanis az öreg templom oda tartozik.

És senki ne felejtse el a varázsigét: Santa Maria Donna Regina, Maria Ungheria. 

Forrás: Wikipédia: Mary of Hungary Queen of Naples,

Florio Banfy-dr.Sárközy  Péter: Itáliai magyar emlékek. 

Maurice Droun: Elátkozott királyok

Ki ne hallott volna Madame Tussaud-ról, akinek világhírű londoni panoptikumában manapság turisták milliói fordulnak meg? De vajon hallott e valaki Marie Grosholtzról, a svájci származású ambiciózus fiatal nőről, aki a francia forradalom idején egy párizsi siralomházban várta a halált?  Pedig a két személy egy és ugyanaz. Nézzük, hogyan lett egy halálraitéltből a világ egyik leghíresebb asszonya. 

"Megjelenik a börtönparancsnok, kezében lista. Rögtön az egész terem elcsendesedik...... Anyám keresztet vet. A börtönparancsnok olvasni kezd. Minden név után megáll, az áldozatot nézi, látni akarja, hogyan reagál. A lista végére ér. Nem hangzott el a nevünk, ami azt jelenti, hogy megérjük a másnapot a siralomházban. De a teremben lesújtó sírást hallani, ahogy  elítéltek búcsúznak szeretteiktől, ahogy elrángatják őket egymástól. Egy nőt erőszakkal szakítanak el a férjétől, és az asszony könyörög neki, vigyázzon a lányukra. Kezemmel takarom el a szememet;  a mellettem ülő férfi kedvesen szól hozzám:

- Holnap ne üljön előre. Hátul szinte semmit nem lehet hallani. Úgy jobb. 

  Leeresztem a kezemet.

- Akkor miért jött ide előre?

- Mert megláttam önt - mosolyog.

  Tudom, hogy pirulok és be kéne mutatkoznom.  De lehetséges börtönben udvarolni? 

- Marie Grosholtz vagyok.

  Megfogja a kezemet, gyengéden megcsókolja.

- Francois Tussaud. "

Ez volt  Madame Tussaud és férje első találkozása a  Les Carmes börtönben,  miközben mindketten várták a kivégzésüket, mint királypárti felforgatók. A terror dühöngött, Marat halála után Robespierre mindenkit a guillotine alá küldött, aki csak egy kicsit gyanús volt. Férfiakat, nőket, 12, 13 éves gyermekeket, sőt frissen szült nőket is kivégeztek.  Ha olyan nőt vezettek a guillotine alá, aki szoptatott, a hóhér csak fogta a gyereket, a tömegben álló egyik ember kezébe nyomta, azután összekötötte az anya csuklóját és lefejezte az elitéltet. A világ megtébolyodott, az emberélet olcsó volt.  Az elitélteknek a siralomházban levágták a haját, és mindennap várták a halált.  

Marie ekkor már ismert viaszszobrász volt, a királyi család több tagjának is elkészítette a viaszszobrát, bejáratos volt Versailles-ba, bátyjai a svájci gárdában harcoltak a király mellett, származására nézve svájci volt, természetes tehát, hogy meg kellett halnia mint osztályidegennek.  De a sors másképp határozott. Marie Grosholtz  kihúzta  a fejét a guillotine-ból, és Madame Tussaud néven ismert lett nemcsak Európában, hanem az egész világon.  

Anna Maria Grosholtz Strassbourgban született 1761-ben. Édesapját soha nem ismerte, mivel még születése előtt megölték a hétéves háborúban, ahol katonaként szolgált.  Erős természetű anyja a túlélést keresve Bernbe költözött, ahol egy svájci orvos, dr Philippe Curtius házvezetőnője, - később élettársa, majd házastársa lett.  

A doktor az emberi test tanulmányozása érdekében viaszszobrokat készített, majd később, ahogyan szenvedélyévé vált az alkotás, tanítgatta akkor még bejárónőjének a lányát, Anna Maria-t is, hogyan bánjon a viasszal. Amikor a kis család Párizsba költözött, a doktor  már csak a szenvedélyének élt, alkotott.  Elkészítette XV Lajos király híres szeretőjének - Madame De Barry-nak viaszszobrát, ezzel egycsapásra ismert lett.  A kis Marie nagybátyjának hívta a doktort,  aki úgy szerette, és tanította, mintha a saját lánya lett volna. 

Madame Du Barry, a "legöregebb" viaszszobor. Érdekessége, hogy  a tudós doktor gépet épített bele,  amitől a figura mellkasa emelkedett és süllyedt. A látogatók azt mondták, dobog a szíve.

A család hamarosan, 1770-ben megnyitotta önálló kiállitását, ahová özönlöttek az emberek.  Itt már megmutatkozott Mademoiselle Marie Grosholtz üzleti érzéke,  tudta, hogy bármilyen jó is egy termék, reklámozni kell. Kikiáltót alkalmazott, aki egész nap az üzlet előtt állt, és fennhangon hirdette a "soha vissza nem térő alkalmat".  Marie vette át az üzleti könyvek vezetését is. Bácsikája régi szokásait - úgymint csökkentett áron adni jegyet barátoknak, vagy ingyenjegyeket osztogatni nemesuraknak, hölgyeknek - szigorúan megtiltotta. Még a hozzájuk látogató királyi családtól is belépődíjat akart beszedni.  Kicsi viaszfigurákat készített eladásra, amelyet a látogatók megvehettek.

Az üzlet remekül ment. Egy ideig a Palais Royal adott helyet a kiállításnak,  de a leggazdagabb látogatókat elriasztották az ott őgyelgő prostituáltak, s mivel a hely Orléans hercegének volt a tulajdona, a királyi katonáknak tilos volt a belépés ide. Jó üzleti érzékkel Marie belátta, hogy a panoptikumot el kell hozni onnan. Kőkemény üzletasszony volt, aki kiválóan bánt a pénzzel.  Nem volt ritka, hogy többszázan álltak sorba az üzlet előtt, jegyre várva, egy olyan időszakban, amikor kenyérre is alig telt az éhező Párizsban.

A forradalom kitörése után a munka más irányzatot vesz. Eltávolítják  a panoptikumból a királyi család szobrait, és helyette Robespierre, Marat és Danton polgártárs szobrai foglalnak helyet. Azután jött a horrorisztikus felkérés:  halotti maszkot készíteni "hazaárulókról".  A munka jellege az volt, hogy a levágott véres fejről gipszmintát vegyen, és viaszszobrot készítsen róla.  Itt mutatkozott meg Marie erős jelleme. A túlélésért játszott, a tét a saját, és családja élete volt. Mondhatott volna nemet, de akkor másnap kis szerencsével már az ő és szerettei fejét dobták volna a tömegsírba. Kevesebb szerencsével járhatott volna úgy is, mint Lamballe hercegné, akinek élve levágták a mellét és kitépték a szívét majd egy hentesbárddal lefejezték.

 Így jellemezte önmagát: 'Mutatványos vagyok, a halállal járok táncot a szórakoztatásra." Megtanulta, hogy a holtaktól kevésbé kell félni, mint az élőktől. Így később már maga kereste a megörökítésre méltó arcokat. Bejáratos volt a "csontházba", ahol a lefejezett hullákat tárolták, itt vett mintát Marat gyilkosáról egy 17 éves lányról, valamint  a királyról, a királynéról, Maratról, és később Robespierről is. 

Marie Antoinette gyönyörűséges portréja még életében

És halála után, ahogyan a levágott fejéről halotti maszk készül

Amikor megvádolják és  az anyjával együtt börtönbe zárják,  a börtönőr ezt mondja: " A Les Carmes falai között nincs Isten. Isten meghalt a vérpadon a többi arisztokratával együtt."  Ez a mondat nagyon kifejezte, milyen jövőre is számíthat. És ő nem is reménykedett. Mindennap várta a halált, több hónapon keresztül, de végül Robespierre halálával vége lett a terrornak, és a börtönajtók kinyíltak.  

"Francois Tussaud mellettem áll, az arcomat érinti. A szeme vörös, a keze remeg. 

- Madame Tussaud, elkísérne a szabadságba?

Karon fog és olyan mély hálát érzek, amilyent nem tapasztaltam sohasem. Úgy tűnik, Isten még a Les Carmes börtön falai között is létezik."

Nyolc  évvel később Marie Tussaud idősebb fiával Londonba utazik, és soha többé nem néz vissza. 33 éven át városról városra utazott Angliában, egyre népszerűbb panoptikumával. 1822-ben Irországba készültek, ahol turnézni akartak. A hajó kapitánya azonban ittas volt, és a hajó Liverpool partjainál elsüllyedt. Marie és az övéi túlélték a szerencsétlenséget, azonban majdnem minden viaszfigurája odaveszett. 

És a már nem fiatal Madame Tussaud egy doboznyi megmentett makett alapján nekiállt újraalkotni a viaszszobrokat. Kisebbik fia is csatlakozott hozzá, és tovább vitték a családi vállalkozást. 1835-ben, a Baker Streeten végül megnyitották első saját, állandó kiállításukat.  Marie végig aktiv maradt, nyolcvanegy éves korában készítette utolsó viaszszobrát, saját portréját, amely a világ számos viaszmúzeumában ma is látható. 88 éves korában, álmában érte a halál.

Madame Tussaud viaszmúzeuma napjainkban az egyik legjelentősebb turisztikai attrakció Londonban., az Angol Örökség része. A múzeumok száma folyamatosan bővül a világ nagyvárosaiban.  Több mint kétszáz évvel ezelőtt egy félárva lány nagyot mert álmodni.  Soha nem adta fel, változtatott, amikor kellett, újrakezdett, amikor szükséges volt, és maradandót alkotott.  Van úgy, hogy nem királyok és királynék teszik a történelmet csodálatossá, hanem egyszerű emberek, akik jókor vannak jó helyen. Marie Tussaud nyilván nem tartotta szerencsésnek magát, amilyen ilyen mozgalmas időket élt meg, de a történelemnek szerencséje volt, hogy Marie megörökítette a körülötte tomboló eseményeket.

A királyi család a panoptikumban.

Forrás:  Wikipédia, Madame Tussaud panoptikuma,  Michelle Moran: Madame Tussaud, a francia forradalom regénye, Memoirs of Madame Tussaud: her eventful history.

Képek: Wikipédia.

"Halovány rózsa bolyong a budai királyi vár királyi szobáiban. Még boldog anya, kis gyermekeit néha maga veszi ölbe és ringatja. Sötét hajkorona dísziti márvány homlokát.  Szeme mély, szomorú és időnként elboruló, mint a  Wittelsbachoké, akikből királyok, költők, mecénások és őrültek születtek.  Harminchárom éves, már túl van az illúziókon és hosszú budai sétáin, amelyek néha a jánoshegyi kilátón végeznek, és szivében vagy táskájában magával viszi az égőszemű Heine nosztalgiás, gúnyos, szerelmes dalait. 

Most kezében új könyv van, amelyet Ferenczy Ida és Fals Miksa ajánlottak figyelmébe. A könyv címe:  A szerelem bolondjai. Ferenczy Ida felolvassa neki a különösen hangzó magyar szavakat. Lefordítja németre azt, amit a királyné nem ért. Felhivja figyelmét arra, hogy nővére, a szép nápolyi királyné is szerepel ebben a regényben.

És Erzsébet szivébe beköltöznek a magyar költő szavai a heinei strófák mellé. Amire a politika sohasem lett volna képes, megtette ez a könyv: belopta a királyné szivébe  Jókai és a magyarok szeretetét."

Megható érzelmességgel ír Szini Gyula Jókai- egy élet regénye cimű könyvében  Erzsébet királynéról, aki inkább volt asszony, mint királyné. Erzsébet- férjével ellentétben - szerette a magyarokat, ezért a környezetében sok magyar nemeshölgy volt. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy legkedvesebb barátnője, bizalmasa egy magyar köznemesi származású nő volt, Ferenczy Ida. 

Erzsébet 1863-ban elhatározta, hogy megtanul magyarul, ezért magyar tanárt fogadott. Egy évvel később pedig magyar társalkodónőt vett maga mellé Ferenczy Ida személyében, mindenki nagy megrökönyödésére. A szóbeszéd szerint amikor a társalkodónőt keresett,  az elé terjesztett listáról a legutolsó nevet választotta ki, megnézte az arcképét, majd azonnal magához is rendelte az ifjú hölgyet. Hogy az egyszerű, kisnemesi sorból származó Ferenczy Ida neve egyáltalán hogyan került fel erre a listára, az mind a mai napig vitatott.  Az udvarhölgyek meg voltak sértődve, szóba sem álltak Idával sokáig. Senki nem értette, hogy mit keres a bécsi udvarban, ráadásul a császárné legbelsőbb szolgálatában egy vidéki köznemes lánya. 

De a csoda megtörtént: az a nő, akinek neve alacsony származása miatt fel sem kerülhetett volna az ajánló hölgyeket tartalmazó listára, nos ez a nő Európa egyik nagyhatalmának, az osztrák Monarchiának az udvarába került mint a császárné társalkodónője, s hamarosan annak "barátnéjává" lett. Nevét nemsokára megismerte és tisztelte az egész ország. E név: Ferenczy Ida ajtókat nyitott meg, kapcsolatokat épített, politikusokat, írókat szólaltatott meg.  Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet közel került a magyarokhoz, megszerette őket, és sokkal inkább volt a magyarok szeretett királynéja, mint Ausztria császárnéja.                                             Sissi, a magyarok imádott Erzsébet királynéja.

Ki volt hát ez az idáig ismeretlen kisvárosi lány? Ferenczy Ida Kecskeméten született 1839-ben, egy hatgyermekes vidéki kisnemesi családba. A neveltetése olyan volt amilyen,  sok lehetősége nem volt a tanulásra Kecskeméten, lányok felső oktatásban nem részesültek.  Abban az időben egy  vidéki kisasszonyról  egyébként is azt tartották, hogy tanuljon meg írni olvasni, esetleg még németül, és menjen jól férjhez, esze pedig elég ha annyi van, hogy ne álljon a csorgás alá, ha esik. Ida mégis több volt ettől, hiszen felsőbb iskola híján, autodidakta módon gyarapította tudását. Saját magát ajánlotta felolvasónak Karlovszky Gusztávné Miticzky Ida írőnő mellé, aki  észrevétlenül csiszolgatta Ida szókincsét, és jellemét. 

A család által várva várt kérő csak nem akart jelentkezni, (ugyan melyik férfi az, aki szereti az okos nőket?) így Idácska 25 éves korában is még pártában volt, ami akkoriban bizony már szégyennek számított különösen vidéken. Egy valamire való lány csak elkel  húszéves koráig, ha nem, akkor már félő, hogy úgy marad. Lehet, hogy ez a gondolkodás is közrejátszott abban, hogy Erzsébet királyné felhívására semmit sem gondolkodott.  A császárné közvetlen szolgálatában ugyanis  csak hajadonok lehettek, férjes asszonyok nem. Ida önként mondott le a házasságról, gyermekekről, saját családról, hogy egy akkor még számára ismeretlen asszonynak a magyar társalkodónője legyen.

1864-ben találkozott Erzsébet Ferenczy Idával először, s ez az audiencia sorsdöntő volt mindkettőjük számára. Nemcsak Idát bűvölte el a császárné szépsége és intelligenciája, de a császárné is azonnal megszerette Ida követlen természetes egyéniségét.  Könnyen elképzelhetjük, mit jelentett a kecskeméti fiatal leánynak Európa egyik legkonzervatívabb udvarába kerülni. Az udvarban, aki nem tudott felmutatni legalább 16 arisztokrata őst, nem számított sokat. Ferenczi Ida pedig csak egy nemesi családfát tudott felmutatni, nem többet. De a császárnénál többet számított az emberi érték, mint a származás, ezért  kedvelte jobban Idát, mint bármelyik gőgös arisztokrata hölgyet.

Az udvari életnek szabályai voltak. Bármilyen közel is állt a császárnéhoz, köznemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, így nyilvános megjelenéseire sem kísérhette el,  aki ilyenkor  hosszú, bizalmas leveleket küldött neki, amelyekben sokszor írt arról, hogy mennyire hiányolja őt. Idát pedig kinevezték brünni alapitványi hölggyé, majd később megkapta  az "Őfelsége felolvasónője" címet.

Erzsébet királyné udvarhölgyei között.  A Windischgratze és Lambert hercegnők mellett ott ül egy magyar főnemesi hölgy is: Caroline Hunyadi.

Erzsébet, aki mindig vonzódott a magyarokhoz, Idán keresztül mégjobban megszerette Magyarországot és a nyelvet, megismerte Deák Ferenc és Andrássy törekvéseit, ami hozzásegítette annak a politikai ténynek a felismeréséhez, hogy ki kell egyezni a magyarokkal. Ida ismerte úrnője minden titkát, gondozta és intézte legszemélyesebb levelezését.  Szobái a Burgban és Gödöllőn is közvetlenül Erzsébet szobáihoz csatlakoztak.  Amikor Erzsébet hosszú utazásaiból megtérve magányosnak és szomorúnak látta a császárt, így szólt Idához: "A császárnak barátnőre van szüksége."

Ez a barátnő Schratt Katalin, a Burgtheather színésznője - a feltűnés elkerülése végett -  Ida lakásán keresztül járt be a Hofburgba a császárhoz, ugyanis a lakás bejárata a Ballhausplatzon volt.  Ida tudott hallgatni, a pletykákban, intrikákban nem vett rész, ezzel kiérdemelte Ferenc József nagyrabecsülését és tiszteletét is. 

Schratt Katalin, Ferenc József barátnője

Erzsébet már fia halála előtt is sokat utazott, de Rudolf halála után az útjai még gyakoribbak lettek. Nem a császárné utazott már, csak egy megtört szívű anya, aki felejteni akart, de nem tudott. Ida gondolatban fájó szívvel kísérte bolyongásaiban szomorú szívű királynőjét és várta a leveleket, amelyeket a királyné kíséretének tagjai buzgón küldözgettek. 

A genfi tragédia porig sújtotta, saját szavai szerint: "Erzsébet királyné életével mindent elvesztettem." Ezekben az években veszítette el testvéreit is, Ida árva lett a szó fizikai értelmében. Közösen végezték Mária Valéria főhercegnővel azt a szomorú munkát, hogy ki milyen emléket kapjon a királyné személyes tárgyaiból. Úgy tűnt, Mária Valéria édesanyja halála után még közelebb került Idához, látva annak őszinte, mély bánatát. 

A Burgból hamar ki kellett költözni a királyné magyar udvartartásának. Ida először a Reisnerstrassén bérelt lakást, majd később Schönbrunnba költözött. Szalonja az osztrák és magyar közélet számos személyiségének találkozóhelye volt. 

Ferenczy Ida harminc hosszú évet élt még királynéja halála után. Az ő emlékének élt tovább, ő volt a szervezője az Erzsébet királyné emlékmúzeumnak. Hármas hölgybizottság járult az idős császár elé 1907-ben, kérve, hogy a budai Várban létrehozhassanak egy Erzsébet múzeumot, és ennek részére engedjen át a császár bútorokat és emléktárgyakat a királyné lakosztályából. A császár Idát bízta meg mint leginkább illetékest a tárgyak kiválogatásával és a múzeum intézésével. A megnyílt múzeum igen látogatott volt, és a kiállítási anyaga egyre bővült. 

Sajnos, a múzeum a második világháború alatt komoly kárt szenvedett, de ezt Ida már nem érte meg. Hosszú élete során meg kellett érnie a királyné legkedvesebb gyermeke Mária Valériának a halálát. Majd sorra veszítette el társait, akikkel együtt szolgálták a királynét: Nopcsa Ferenc főudvarmester, Festetics Mária grófnő, majd a kedves Majláth Sarolta grőfnő után két héttel Ida is elment 89 éves korában. Bécsben hunyt el, 1828-ban, közmegbecsülésben és a magyarok által tiszteletben eltöltött évtizedek után. A kecskeméti Szentháromság temetőben nyugszik a Ferenczyek kriptájában.

Erzésbet levele Ferenczy Idához: "Kérlek mondd a főudvarmesternek hogy tudakozódjék az öreg császárné főudvarmester által hogy van, mert ha rosszul volna nem vadászhaték, ha holnap vadászat lenne."

Forrás: Wikipédia: Ferenczy Ida, Tolnayné Kiss Mária: Kedves Idám! , Színi Gyula: Jókai- egy élet regénye. Képek: Wikipédia, Tolnayné Kiss Mária: Kedves Idám! c. könyve. 

"A földi javak elveszhetnek - az nem nagy baj -, de aki a becsületét elvesztette, az mindenét elvetette." Zrinyi Ilona levele fiának, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek.

Jakobey Károly: Zrinyi Ilona 

A csillogó barokk korban, XIV Lajos király és Versailles pompázó virágkorában  élt egy  gazdag  magyar fejedelemasszony, akinek mindene megvolt, de mindent elveszített,  mesés gazdagságát, családját, sőt elveszitette még a hazáját is. Idegen földön halt meg szegényen és bujdosóként, de mégsem sajnálattal, hanem büszkeséggel emlékezünk meg róla, akinek nevét  iskolák, intézmények, rendezvények és imádságok őrzik, és szívünkben felpezsdül a vér e nevet hallván:  Zrínyi Ilona.

Ilona leányzó gróf Zrinyi Péter és neje Frangepán Anna Katalin grófné legidősebb gyermekeként született 1643-ban. Dédapja a szigetvári hős, nagybátyja a költő Zrínyi Miklós.  Tevékeny, élénk anyjának  irányítása alatt  hamar megértette a magas társadalmi rangot, amelybe születése révén jutott.  Megtanult írni, olvasni, beszélt horvátul, magyarul, latinul, németül, dalmátul és olaszul. Politikai témáju beszélgetéseknél is jelen volt, tudta, értette családjának a hazában, a  politikában betöltött szerepét. 

Házassága is ennek megfelelően köttetett,  I.Rákóczi Ferenccel, a Felvidék urával.  Délvidék és Felvidék házassága volt ez, két hatalmas család érdekegyeztetése, érzelmekről, holmi szerelemről itt szó sem lehetett, nem is vártak el ilyen ostobaságokat  a fiataloktól.  A fényességes mennyegző meg is köttetett Makovica várában 1666 márciusában.  A korabeli feljegyzések szerint soha ennyi  úri népet nem látott még ez a vár, az esztergomi érsek által celebrált esketésre a vár kápolnájába a tizede sem fért el a díszes vendégseregnek.  Az esküvő után távol az anyóstól, Patakon rendezkedett be a fiatal pár.

Makovicza vára egy múlt századi képeslapon.

I.Rákóczi Ferenc nem tartozott a kiemelkedő férfiak közé. Az örökségül jutott név cím és gazdagság sokezer ember fölé emelte, de egyéni kiválóságairól nem sokat jegyzett fel  a történelem. Mindazonáltal jó férj volt, kedves és figyelmes, mindenben kedvében járt feleségének. Elhalmozta ajándékokkal, körülvette olyan pompával, ami csak kevés asszonynak jutott abban az időben Magyarországon.

Zrínyi Péter vejét is belevonta  a Wesselényi féle Habsburg ellenes összeesküvésbe, amelynek élén a nádor Wesselényi állt, és főbb emberei Zrinyi Péteren kivül Frangepán Ferenc és Nádasdy Ferenc voltak. Csakhogy Wesselényi Ferenc meghalt, mielőtt az összeesküvés valamerre megkezdte volna működését, s megfelelő vezető nélkül hamar lelepleződött. A kegyelemre biztosan számító Zrínyi, Frangepán és Nádasdy önként jelentkezett, de kegyelem helyett a Bécsújhelyi börtön lakói lettek, és hamarosan le is fejezték őket. Zrínyi Péter fiát elvitték Bécsbe katonaiskolába, feleségét és leányát pedig kolostorba zárták, ahol a büszke nagyasszony  Frangepán Katalin a csapások súlya alatt megzavarodott és hamarosan meghalt.  

Madarász Viktor: Zrinyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben

Az összeesküvésből csak Ilona férje maradt életben. Báthory Zsófia felutazott Bécsbe, és a jezsuiták segítségét igénybe véve hatalmas váltságdijjal megmenttette a fiát. A Zrinyi birtokot viszont elkobozta a bécsi udvar.  Ilona elveszítette családját, vagyonát, jó hírét. Megbélyegzett lett nemcsak az udvar, hanem anyósa részéről is. A pataki, makoviczai, borsi kastélyokban csendes volt az élet, csendes és szomorú. Zrinyi Ilonának el kellett rejteni könnyeit, csak mikor magára maradt, akkor buzgott föl szívéből a fájdalom forrása.

1672-ben öröm köszöntött be a családba, Julianka megszületett. Négy évvel később pedig az áhított kisfiút ringatta a bölcső a borsi kastélyban.  De pár hónappal később titokzatos betegségben az ifjú apa meghalt, özvegyet és két árvát hagyva maga után. Ha Ilona kicsiny hitű gyönge nő lett volna, ennyi csapás után meggörnyed és anyósa mellé húzódik, mások tanácsára és intézkedésére várva, miközben rettegve várja, hogy mit végeznek majd Bécsben az ő sorsa felett. De a gyász, a tragédia, a fájdalom nem gyengítették el az erős asszonyt. Az óriási Rákoczi birtok örököseinek gyámját  a királynak kellett kirendelnie. Zrinyi Ilona saját magának kérte ezt a jogot, kieszközölte, hogy Lipót király őt  bízza meg a gyámsággal, gyermekei jogának megvédését nem bizta sem idegenre sem rokonra.

Ilona testvéréből labanckapitányt nevelt az udvar, aki egy alkalommal a kurucok fogságába került. Késmárki Thököly Imre, a kuruckirály  szépen bánt vele, nem rabhoz, inkább vendéghez méltón, és Ilona kérésére hazabocsátotta minden feltétel nélkül. Valószínű ez az esemény indította el az első találkozást a nagyasszony és a kuruckirály között, ami örökre megpecsételte sorsukat: Ilona asszony szívében fellobbant a szerelem halálig lobogó lángja.  "Nagy lelkeken is erőt vesz a szerelem hatalma" irta később fia, a fejedelem Rákóczi Ferenc.

Szép dolog a szerelem, de még szebb, ha a menyasszony Magyarország leggazdagabb özvegyasszonya. A kor nem számított ebben az időben, (ma sem számít ha pénzről van sző), Ilona több mint tíz évvel volt idősebb választottjánál.  A házassági engedélyt Lipót császárnak kellett megadnia, amit Ilona szerzett meg okos és diplomatikus módon, úgy, ahogyan a gyámságot is megszerezte magának annak idején a gyermekei felett. A házasságot tiltó anyós pedig épp időben, még az esküvő előtt meghalt.

Thököly Imre portréja - ismeretlen festő

A fiatal pár Munkácson rendezkedett be, ahol a kurucvezér feleskette a katonákat, és megerősítette a vár védelmét.  Az esküvője idejére kötött fegyverszünet lejártával újra hadai élére állt. Elfoglalta Kassát, majd a török seregekkel egyesülve megindult Bécs ellen, míg felesége ezidőtájt Munkácson várta, hogy ifjú férjura két csata között hazajöjjön pihenni. Milyen érzelmei lehettek a nagyasszonynak, nem tudjuk. Elvégre Zrínyi család ivadéka volt, s a Zrínyiek az édes anyatejjel együtt szívták magukba a török elleni gyűlölelet. Biztos hogy kellemetlenül hatott rá, hogy férjét a kényszerhelyzet a törökök szövetségéhez juttatta.

1683-ban Bécs ostromára indult a török, de súlyos vereséget szenvedtek, éjnek évadján kellett menekülniük Thököli táborán át, aki Pozsonyban állomásozott a seregével. A szultán a vereség miatt éktelen haragra gerjedve  bűnbakot keresett, és meg is találta Thököli személyében,  akit a váradi pasával vasra veretett. 

A bécsi kudarc után a felvédéki várak rendre meghódoltak a császári hadsereg tábornokainak, a kuruc felkelés dugába dőlt. A kassai parancsnok, Caprara császári generális  1685-ben Munkács alá érkezett és felüzent Ilonának, hogy adja át a várat. Könnyű győzelemre számított, asszonynépség nem visel hadat, és egyébként is a megalázott Thököli felesége nem lesz olyan vakmerő, hogy ujjat húzzon a császári sereggel. 

De bezzeg hatalmasat csalódott, amikor a küldött visszajött Ilona levelével, amelyben közölte a nagyképű generálissal, hogy bár neméhez a harc illetlen, de gyermekei örökségét védve a fegyveres erőszaktól nem retten meg, és a várat utolsó csepp véréig védelmezni fogja. A pofára esett generális kénytelen volt megkezdeni Munkács ostromát. Ilona ezidőtájt állapotos volt, de mindenhol ott volt, ahol kellett. Buzdított, gyógyított, vígasztalt. Nem zárkózott el a kastély legfélreesőbb zugába a gyermekeivel, hanem mindennap megjelent a katonái között, akik látván a férfierőt egy terhes asszonyban, tisztelték, szerették és oroszlánként harcoltak érte. 

Ilona hősiességének híre bejárta egész Európát. Countess Ilona Zrínyi  harcol mint egy férfi!  Helena Zrínyi nem adja meg magát! Jelena Zrinyi a hősnő aki egész Európa csodálatát kivívta! A Napkirály XIV. Lajos, akinek Zrínyi Ilona soha be nem teljesült szerelme volt, Európa legbátrabb asszonyának titulálta. Minden európai királyi udvar csodálta, magasztalta, dicsőítette a mi magyar  nagyasszonyunkat, igen nagy bosszúságot és presztízsveszteséget okozva ezzel Lipót császárnak. 

Munkács vára Zrinyi Ilonával és Rákóczi Ferenccel egy 19 századi metszeten.

De az ostrom tovább folytatódott. A dühös udvar egy kegyetlen tábornokot küldött ezúttal Munkács alá,  Antonio Caraffa tábornokot.  Caraffa azzal kezdte, hogy 25 eperjesi vagyonos  polgárt nyilvánosan kivégeztetett, amiért Munkácsot támogatták anyagilag.  Időközben az országban is nevezetes dolog történt, 1686 szeptember 2-án Budát visszafoglalták a töröktől, s ennek híre eljutott Munkácsra is. A török hatalom, amelyre Thököly idegen földön támaszkodhatott,  aláhanyatlott. Zrínyi Ilona nem számíthatott bizalmas embereire sem többé.  Két belső embere elárulta, megérdemlik, hogy az utókor megtudja gyalázatos nevüket: Absolon Dániel és Radics András voltak, akik összeesküdve  a várat kijátszották Caraffának. 

Három évig volt Munkács védőbástyája a kurucoknak, egy hőslelkű asszony erős keze tartotta fenn, s a férfiak gyöngesége juttatta  az ellenség kezére. Kikötötte ugyan, hogy a vár védői amnesztiát kapjanak, de  a Rákóczi örökség az udvar kezébe került, s neki gyermekeivel együtt Bécsbe kellett mennie. Harcolt mint száz férfi , de most sírt, mint egy gyenge nő, amikor a megalázó okmányt aláirta.

Madarász Viktor:  Zrinyi Ilona gyermekeivel vádlói előtt. 

Bécsbe  érkezvén gyermekeit elszakították tőle. Fiát elvitték egy jezsuita iskolába, akkor látták egymást az életben utoljára.....   Leányát pedig az orsolyák zárdájába vitték, szentséges életet tanulni. Ide költöztették később a nagyasszonyt is. 

Négy évnek kellett eltelnie, amíg a férje, az időközben szabaddá vált, és Habsburgok ellen továbbra is harcoló Thököly két generális árán ki tudta váltani. Leányától, aki időközben férjhez ment, el tudott búcsúzni, de fiától nem engedték. Levélben búcsúzott el hát tőle, s ez a megrendítő levél volt egyben a nagyasszony fiának írt végrendelete is. 

Ezt követően elindult férjéhez, aki még eleinte harcolt a törökkel a  habsburgok ellen,  s próbált visszajutni magyar birtokaira, de az 1697 es zentai csata után a török uralom megszűnt Magyarországon, s a bujdosóknak hazájuktól távol, Nikodémiában kellett letelepedniük. Ilona élete itt ért véget, a virágok völgyében, ahogyan ő nevezte ezt a helyet.   Halála előtt még értesült róla, hogy fia kibontotta a szabadság zászlaját.

1703 feruárjában  6o éves korában pihent meg földi életétől a magyarok dicsőséges nagyasszonya. Temetésén mindenki ott volt, emberek tolongtak az utcákon, mindenki el akart búcsúzni Európa legbátrabb asszonyától. 35 évvel később ugyanebbe a sírba temették imádott fiát is. A nagyasszony testéből már csak a koponyája volt meg, ezt tették bele a fia koporsójába.  Kétszáz évet kellett várniuk hogy idegen földből hazahozzák őket, s földi maradványaikat elhelyezzék a Kassai Szent Erzsébet Dóm altemplomában. 

Vándor, aki Kassán jársz, ha igaz magyar vagy, menj be a Dómba, és tiszteld meg a hősöket. Hajts fejet egy gyenge asszony porhüvelye előtt, akiben  férfilélek és igaz magyar szív lakozott, mondj el egy imát egy asszonyért, aki feláldozott mindent,  a családját a vagyonát, az egész életét a hazájáért. 

Zrinyi Ilona végső nyughelye a Kassai Dómban.

Forrás: Jókai : A magyar nemzet története,  Passuth László:Sasnak  körme között,  Horváth Mihály,:Zrinyi  Ilona élete, Gál Mózes: Történelmi könyvtár , Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona.

Volt egy asszony, aki nem félt szembeszállni a félelmetes római birodalommal. Egy gyenge nő elkapta a hatalmas Aurelianus császár golyóit, és alaposan megmogyorózta őket.  De a császárnak ez nagyon nem volt kellemes.  Mi is történt valójában?

Palmüra városa ma is látható Sziriában, már amit az Iszlám Állam meghagyott belőle. A város karavánutak kereszteződésében feküdt, tiszta forrásait, árnyas pálmafáit  kellemesen csengő aranyért vehették igénybe az arra járó pihenni szándékozó vándorok. A városnak jól ment, polgárai gazdagok voltak,  a harmadik század közepére  a város már római provinciaként  élte életét. Zenobia római állampolgárként született, ő magát egyenesen Kleopátra leszármazottjának tartotta. Kitünő nevelést kapott, négy nyelven beszélt, művelt intelligens fiatal nő lett belőle, aki ráadásul még szép is volt. 

Palmüra királyának lett hamarosan a felesége, majd nem sokkal később az özvegye, ugyanis a király Kelet Kormányzójaként addig  üldözte a perzsa hadsereget, amíg  valaki meg nem elégelte a hatalmát, és eltette láb alól.  Gyanítják a mai napig, hogy a kedves felesége  volt a gyilkos, aki ezután hirtelen kinevezte önmagát királynőnek, amit azok a fránya rómaiak nem akartak elfogadni.  Majd ők megleckéztetik ezt a rosszalkodó asszonyt, mondták magukban, meg is indultak hatalmas légióikkal Palmüra ellen. 

Ám a mi harcias asszonyunk úgy döndött, hogy felveszi a kesztyűt. A császár megrökönyödve nézte, amint ez a fiatal nő földbe döngöli a legyőzhetetlen római légiókat, és hatalmas területet foglal el magának Kis Ázsiától  Egyiptomig, északon pedig a Boszporuszig az orra előtt. Uralta a fontos kereskedemi utvonalakat, kinevezte magát Egyiptom királynőjének, úgy tünt megállíthatatlan,  íme egy asszony, aki a hatalmas római oroszlán bajuszát húzgálja. 

A harcos királynö lelkesíti a katonáit. 

Hogyan tudta ez a nő abban a korban  a katonáit a rómaiak ellen forditani? Jókai Mór jellemzi őt a legjobban Kelet királynője c. könyvében: "magas, istennői alak, villámszemek, barnapiros arc, királyi homlok, karcsú, mint egy antik szobor. Gazdag hajfürtjei fel vannak szorítva aranysisakja alá, s a nagy, széles pallos az oldalán azt gyanitja, hogy a vállig meztelen, gömbölyü sima női karokban férfierő van elrejtve."

Van e olyan katona, egyáltalán olyan férfi, aki egy ilyen női hadvezérnek ellenáll?  Ráadásul nemcsak gyönyörű nő volt, hanem jó hadvezér,  minden csatába saját maga vezette  a katonáit, a  sereg előtt lovagolt, miközben kibomlott haja lobogott a szélben. Képes volt több kilométert gyalogolni együtt a katonáival, és nem tartott igényt jobb ellátásra, mint amit ők kaptak. Egy ilyen dögös nő után bizony szó szerint elpusztultak a férfiak.

Nem csoda, hogy töretlenül hóditott több mint öt éven keresztül, és csak Aurelianus császár tudta nagy nehezen legyőzni Anthiokiánál.  A sivatag királynője azonban maroknyi katonájával elmenekült vissza Emesába.Nagy valószínűséggel azért ide, mert itt tárolta a kincstárt, és itt volt még a hadserege maradéka. A császár követte, hasonló taktikával győzőtt, mint előbb. Visszavonulást színlelt, majd egy kedvező helyzetben szembetámadott. (Hasonló volt a mi magyarjaink hadviselése is a honfoglalás idején). A város kapitulált, de a királynő ismét megszökött, ezuttal Palmürába.  A császár őrjöngve megindult utána, keresztül a sivatagon, cseppenként beosztott vizadaggal. Képzeljük el a légiót, amint teljes fegyverzetben vánszorognak a sivatag homoktengerén keresztül a vizet jelentő Palmüra felé. Bizony, asszony igy még nem szorongotta meg a császár  golyóit.

De itt már beteljesedett a szépasszony sorsa. Miután a császár felajánlotta, hogy megkiméli az életét, azt válaszolta, hogy a háború a bátraké, nem a gyáváké, majd áttörve a római körgyürün, megindult segitséget kérni a perzsáktól, de az Eufrátesznél elfogták a római katonák.

Zenobia királyné Aurelianus császár előtt

Mivel északon a császár már előbb rendet tett, (ergo a gótok ötezer emberét  lemészárolta), most pedig legyőzte végre az asszonyi cselszövőt,  kikiáltotta magát  a világ helyreállitójának.(restitutor orbis). 273-ban rendkivül fényes diadalmenetet tartott Rómában,  ahol a gyönyörü Zenóbia is ott volt, aranybilincsekben, tele rakva ékszerrel, hogy alig birta viselni a súlyúkat.  Ám a császár nagylelkü volt, a diadalmenet végén ugyanis le szokták ölni a foglyokat, de ő megkimélte Zenobia életét. Római gazdag matrónaként élhette életét, állitólag férjhez is ment, de Palmürába soha többé nem mehetett vissza. 

Palmüre romjai az UNESCO listáján egészen az Iszlám Állam megjelenéséig  a világ egyik leglátogatottabb helye volt, mára csak kóhalmaz sajnos. Egy két épület  megmaradt, de a többség lerombolva várja a szebb jövőt, vagy az enyészetet.

A szinház épületét az ISIS meghagyta, mert itt tartotta nyilvános kivégzéseit.

Egy elfogott ISIS katona szerint Palmüra megátkozott hely, ahol a holtak lelkei tanyáznak. Éjszakánként sokszor hallottak titokzatos hangokat, és időnként egy női lovas száguldozott kibontott hajjal a romok között. 

Ki tudja? Talán a hősi királynő tért vissza, hogy kifejezze nemtetszését, amiért a romlott lelkü katonák megszentségtelenitették gyönyörű városát. 

Forrás: Wikipédia,  Encyclopedia Britannica, Jókai Mór: Kelet királynője.

"A büszke Csejthe várának hatalmas asszonya, Nehézkes álmokat lát, ha megjön alkonya. Mélyen, sötét üregben nagy sziklavár alatt, Sok embercsontot lát, halomra hordtakat..." (Garay János: Báthory Erzsébet).

Vajon ki lehetett ez a gyönyörű asszony? Véreskezű gyilkos, vagy szerencsétlen  áldozat?  Nagyon sokan megírták már vélt vagy valós történetét, filmet készítettek életéről, és négyszáz évvel halála után sem veszített kétes hírnevéből sem külföldön sem itthon. 

Az egyik legelőkelőbb családba született 156O-ban, ahol  volt országbíró, erdélyi fejedelem, sőt egy lengyel király is. (Anyja testvére, Báthory István volt a lengyel király).  A kis Erzsi gyermekkorát az ecsedi vár kastélyában töltötte, majd alig  15 évesen a kor szokásainak megfelelően házasságot kötött az ugyancsak előkelő és gazdag Nádasdy Ferenccel, a későbbi híres törökverő Fekete Béggel.  Az esküvőn még Miksa császár királyi képviselője is megjelent, gazdag nászajándékot hozva a fiatal párnak. 

Erzsébet először Sárvárra került, a Nádasdy kastélyba, ami ebben az időben a kultúra fellegvárának számított, könyvtára,  nyomdája volt,  a törökverő gróf ugyanis nagy művészetpártoló lévén, ha ideje volt két csata között, szívesen látta otthonában az írástudó deákokat, tudós mestereket, prédikátorokat. 

Sárvár felújított vára a környező parkkal. Többször is jártam itt, a vár gyönyörű kívül belül.

Erzsébet nagyasszony sokat volt egyedül, mivel férjeurát a török ellen vívott csatározások kötötték le. Nádasdy időnként hazaugrott a török elleni portyázásokból,  ilyenkor kinevezték valaminek, aranysarkantyús vitéznek, dunántúli főkapitánynak, tanácsadónak, de volt ideje arra is, hogy külhoni tudósokkal levelezgessen idegen nyelven, könyveket vásárolgasson aranyért, óriás barackokat telepítsen a kertjébe, és időnként egy egy új sarjjal gyarapítsa a család  számát. A gyerekgyártás után azonban már rohant is vissza a törököt űzni, feleségét magára hagyva.

A nagyasszony próbálta hasznosan eltölteni az idejét, pártfogásába vette a környék özvegyeit, akiknek férjét a török gyilkolta le, a megerőszakolt, mindenükből kiforgatott lányokat, asszonyokat. A fennmaradt levelezései azt bizonyítják, hogy a hozzá forduló panaszokat jó földesúrhoz méltón intézte. Két leveléről tudunk, amelyet a férjének írt, mindkettő a gyerekeit és férjét féltő, gondoskodó asszony képét vetíti elénk: 

"Az én szerelmes uramnak, az nagyságos Nádasdy Ferencnek adassék ez a levél......  Az gyermekek felől Kegyelmednek irhatom, hogy Anna, Istennek legyen hála, egészségben vagyon, az Orsiknak szemei igen fájnak, Katónak ismét megveszett a szája. Magam Istennek legyen hála, egészségben vagyok, csakhogy a szemeim fájnak. Kegyelmed szolgáló leánya Báthori Erzsébet."

Előző levelében részletesen leírja, hogyan gyógyítja az orvos Katóka fekélyes száját, 

Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet- A festő kihangsúlyozza az asszony szép fehér bőrét. 

Mitől lett akkor vámpír híre ennek az asszonynak, aki úgy tűnik, semmiben sem különbözött a kor többi arisztokrata asszonyától? Nos, a korabeli feljegyzések szerint ez az asszony nem akart megöregedni. (De mutassanak egy asszonyt, aki akar.)  Valószínű kereste a fiatalság titkát gyógynövényeken keresztül, ami az akkori korban felért a boszorkánysággal.  A grófnő felvilágosult, reneszánsz férfi asszonyaként gondoskodott a sebesültekről, betegekről, igénybe véve a várban található házi patikát, füveket, főzeteket, borogatásokat. Mi sem természetes, hogy saját magán is kipróbálta a házi praktikákat, hogy megőrizze fiatalságát.

A grófnő korának véleménye szerint nemcsak szép volt, hanem fiatal is. Egy negyvenen felüli özvegyasszonynak öregnek illett lennie, feketében illett öltöznie,  ám Erzsébet nagyasszony fütyült a hagyományokra. Szép volt, bőre még fiatal fehér, és illatos akár egy rózsaszál. Nem csoda, hogy szünni nem akaró  szépsége környezetének is feltünt. Ám mégsem szépsége jelentette az igazi problémát, ahogyan később látni fogjuk.

A hivatalos verzió szerint egyszer megütötte egyik szolgálólányát, akinek kiserkent vére rácsöppent a kezére. Erzsébet asszony miután letörölte a vért, észrevette, hogy a bőre fehérebb és fiatalabb lett. Ez adta az ötletet, hogy fiatal lányok vérében fürödjön, ezáltal megőrizve fiatalságát és szépségét. A lányt gyorsan megölte, és megfürdött a vérében. Ezután elkapta a Csejte vár környékén élő szűz lányokat, hogy számára mindig biztosítsák a friss fürdővizet. A Thurzó György nádorispán által lefolytatott kihallgatások több száz lány haláláról szóltak, akik mind a vérgrófnő fürdőjének estek áldozatul. 

A lányok vérét itta is, először csak aranyserlegből, később közvetlenül a testükből. Amikor elfogytak a környéken a lányok, akkor nőiskolát létesített a csejtei kastélyban, és a tanulni okosodni érkező lányokkal hasonló módon végzett. A szülőknek általában azt írta, hogy lányuk valamilyen rejtélyes betegségben hirtelen elhunyt.  A lányokat később már megkínozta, testüket bevagdosta, meztelenül fellógatta őket a lábuknál fogva. Különös élvezettel itta a jajgató, szenvedő lányok testéből kibuggyanó friss vért.  Még utazásaira is vitt magával egyet, kettőt, hogy tűvel szurkálja őket útközben. 

 Csejte várának romjai, ahol a vérgrófnő az állítólagos kegyetlenségeket elkövette.

A feljegyzések szerint Báthory Erzsébetet Csejte várában tartóztatta le saját unokatestvére, Thurzó György nádor, aki a vád szerint rajtaütött a gonosz asszonyon,  amint éppen egy lányt kínzott a pincéjében, miközben egy másik már halott volt, és több félőrült meztelen lány megláncolva várta a sorsát. "Alapos" vizsgálat következett, ami alatt kínvallatást kell érteni, Báthory Erzsébet szolgáit ugyanis kivallatták, hogy mit tudnak asszonyuk szadizmusáról és miben segítettek nekik. Egybehangzóan mindenki vallott, amin a kínvallatás tortúráját csak kicsit is ismerve, nem lehet csodálkozni. Vízkúra, csiga, spanyol csizma, stb. A delikvens mindig meztelen volt, miközben tölcséren vizet töltöttek bele, vagy csigán felhúzták a levegőbe és onnan leengedték, a spanyol csizma gyönyörűségeiről nem is beszélve. Bármelyiket is alkalmazták, a siker mindig garantált volt,- most is. 

A szolgák mindent bevallottak, amit csak a vádlók akartak, és ezért gyorsan kivégezték őket. Nem vártak meg semmiféle tárgyalást, egyszerűen csak eltették őket láb alól, akárcsak ma, amikor nincs szükség tanúkra. A még mindig gyönyörű grófnőt nem állították bíróság elé magas rangjára és kiterjedt magas rangú rokonságára tekintettel, ám a családja, ( fia, és két veje) jóváhagyásával elevenen befalazták egy sötét, ablaktalan szobába, ahol egy kis résen keresztül naponta egyszer ennivalót és vizet kapott.  A nagyasszony négy év múlva elméjében megzavarodva meghalt. A falat kibontva a teste nem öregedett, ugyanolyan szép és fiatal volt, mint amikor befalazták.

De vajon valóban szadista gyilkos volt ez a gazdag, művelt, írni, olvasni tudó, a gyógyászatban járatos nagyszerű reneszánsz asszony? Vérgrófnő, aki szűzlányok vérében fürdött, vagy egy átlagosnál intelligensebb asszony, akinek hatalmas vagyona volt az egyetlen nagy hibája?

Nézzük, mit mondanak a történészek. Hetyéssy István szerint a Báthory Erzsébet elleni vádakat az asszony saját hozzátartozói találták ki, hogy így eltereljék a figyelmet a nagyasszony igazi bűnéről:  a politikai hűtlenségről, a felségárulásról, amely bűncselekmény büntetése a magyar törvények szerint teljes vagyonelkobzással járt volna. A grófnő unokatestvére Báthory Gábor erdélyi fejedelem volt, akinek hagyományosan rossz viszonya volt a bécsi udvarral. A nagyasszony természetesen az unokatestvére híve volt, és oly mértékben megelégelte a Habsburg uralmat, hogy elhatározta, javaival és fegyvereseivel is segíteni fogja a királyi Magyarország megszerzésére törekvő fejedelmet. Társzekerekre rakatta kincseit, és fegyvereseivel megindult Erdély felé, ezzel a nyílt pártütés útjára lépett.

Ezt a lépését fia és két veje nem nézhették tétlenül. Rávették Thurzó Györgyöt, hogy tartóztassa le az asszonyt, a politikai bűn eltussolására pedig kitalálták a jobbágyleányokkal való kegyetlenkedés históriáját, amiért nem járt fővesztés és birtokelkobzás. Az asszony befalaztatásával és az ellene koholt vádak nyilvánosságra kerülésével ugyan veszélyeztették a család jó hírnevét, de a hatalmas vagyon megmaradt az örökösök birtokában. Mivel a tanúkat kivégezték, és a befalazott grófnő is meghalt hamarosan, így az ügy le lett zárva. Báthory Erzsébet gyermekei, vejei tobzódhattak a hatalmas vagyonban bűntetlenül. 

Csak egy laikus megjegyzés: Az emberi vér igen rövid időn belül megalvad, ezáltal fürdésre képtelenség használni. Véralvadásgátlót pedig a reneszánsz kor embere még nem ismert. 

Aki valaha járt a Csejtei várromnál, határozottan érzi a múlt leheletét. A szél akkor is fúj, ha a levegő csendes, a vár alatti romokból gyakran hallani siralmas dallamokat. Az ott élő tótok szerint a grófnő azóta is ott bolyong, megtaposott igazságát keresve, és holdvilágos  esténként gyakran hallják szomorú énekét. 

Forrás: Wikipedia,    Hetyéssy István: Igazságot Báthory Erzsébetnek,  Nagy László: A rossz hírű Báthoryak.

 "Leginkább hadvezérnek kellett volna születnie!" - Feszty Árpádné Jókai Róza

Benke Judit néven született Miskolcon, 1817-ben, színészcsaládban, bár édesanyját gyermekei születése után a férj nem engedte fellépni többé. Szorongó gyermekkora lehetett, hiszen apja hirtelen haragú, lobbanékony ember volt, akinek szája, keze hamar eljárt, igazolva ezzel is azt, hogy a családon belüli terror nem csak a tudatlan, műveletlen emberek életének velejárója.  Laborfalvy Benke József ugyanis nemesi származású, több nyelvet beszélő művelt erdélyi  családból származott, de műveltségéből nem sokat adott át két életben maradt gyermekének.  

A szigorú apa gyönyörűvé serdült lányával próbálta megvalósítani saját kudarcba fulladt ambícióit, ezért már nagyon fiatalon a kor nagy drámai szinésznőjéhez, Kántorné Engerhald Annához  adta tanulni. A kis Judit könnyen tanult, de első szerepei nem hozták meg neki a várt sikert.  Kortársai sem tartották igazán tehetségesnek, ezért  csalódottan visszatért a szülői házba, s csak édesanyja halála után 1834-ben próbálkozott újra a színészettel.

Egyesek szerint karrierjét egy véletlennek köszönhette, ugyanis a Nemzeti Szinház nyitóelőadásának főszerepére a felkért  Kántorné valami miatt nem reagált,  ezért három nappal az előadás előtt az akkor húszéves Rózát kérték fel a szerepre. A fiatal színésznő a szerepét három nap alatt nemcsak megtanulta, hanem úgy játszotta el, hogy mindenki más eltörpült mellette. A hatalmas siker után 32 éven át a színház vezető tragikája maradt.  Az előadás után a színházból este Déryné Széppataki Rózával kart karba ölte indultak a szállásukra.  A múlt átadta a stafétabotot a jövőnek.

Laborfalvi Róza Bornemissza Anna szeepében.

Az ekkor már művésznevén ismert Laborfalvi Róza pályája megindult felfelé. Déryné egyre inkább háttérbe szorult, Kántorné szerepet sem kapott, az emberek csak Róza kedvéért jártak a színházba. Még apja is feljött Miskolcról megnézni a lányát, de a háta mögött cédának nevezte, mivel ebben az időben Rózának már volt egy törvénytelen leánygyereke, akit a kor szokásai ellenére nem adott dajkaságba, hanem ő maga nevelte, felvállalva ezzel a társadalmi bírálatokat. 

Vörösmarty pártatlan kritikusként mindig mögötte állt,  a nagy árvízi hajósról, Wesselényiről írt versét Róza szavalta el nagy beleéléssel, annál is inkább, mert a dunai árvíz idején báró Wesselényi az életét mentette meg.  Laborfalvi Róza csillaga egyre csak emelkedett, különösen Shakespeare királynői szerepeit  játszotta igen élethűen. Még Széchenyi István is  elment egyik előadására, és azt mondta róla, hogy Róza hangja a legszebb muzsika, amit valaha hallott. Innentől kezdve a kritika is szárnyaira vette, a nagyasszony Laborfalvi Róza a kor legismertebb színésznője lett. 

Élete nagy fordulópontja az 1848-a márciusi szabadságharc kitörése volt. Sokak szerint itt találkozott először Jókai Mórral a szinpadon és kokárdát tűzött a fiatal író mellére. Az igazság azonban az, hogy már régebben találkoztak közös barátaiknál, Szigligetiéknél, és a fiatal Jókaira olyan nagy hatással volt a híres energikus asszony, hogy halálosan beleszeretett. A kokárda tűzést később már mint eljegyzési gyűrűt emlegették csak. 

A fiatal Jókai Mór. Szőke volt, bár ez a fekete fehér képen nem látszik.

Az események ekkor már gyorsan peregtek, forradalmi időket éltek, senki nem tudta mit hozhat a holnap, gyorsan kellett fontos döntéseket hozni. Hamarosan Jókai és Róza eljegyzési ebédet ünnepeltek a Svábhegyen, amivel óriási vihart generáltak az ismerősök, barátok és a család életében. Senki nem nézte jó szemmel ezt a frigyet, a 23 éves Jókai, aki előtt még ott állt az egész élet, és a kissé öregecske Róza, aki hiába a nemzet színésznője, akkor is leányanya, akinek már múltja van. Hogy mennyi volt a köztük lévő korkülönbség, arról mai napig mennek a viták. Különböző korabeli feljegyzésekben különböző számok vannak, 7- 13 év korkülönbségről lehet beszélni. Ki -ki válassza ki a legkedvezőbbet.

A házasságot megkötötték, Jókai Kossuth követője volt egészen a világosi fegyverletételig. Innentől kezdve bujdosnia kellett. A férfias természetű asszony azonban nem azért ment egy fiatal emberhez, hogy most hagyja elveszni. Eldugta a férjét Tardonán, egy bükki kis faluban, ő maga pedig visszament játszani Pestre. Mindketten tudták, hogy Jókait életre halálra keresik, Haynau véres leszámolása még tartott. De a nagyasszony fejedelmi hidegvérrel játszotta jobbnál jobb szerepeit Pesten, mit sem tudva a férje hollétéről.

Összeköttetéseit felhasználva végül szerzett egy menlevelet Kovács János néven, valamint egy zacskó aranyat Jókai anyjától. Az arany megszerzése legalább olyan nehéz lehetett, mint a menlevél, ugyanis házasságuk hírére az idős vagyonos asszony kitagadta a fiát és megátkozta a házasságukat. Nincs róla feljegyzés, hogyan érte el, hogy Jókai anyja megbocsásson a fiának, de elérte. Jókai a szabadságharcban betöltött szerepe miatt, könnyen végezhette volna tragikusan az életét, úgy mint sokan mások, megfosztva ezzel az utókort egy hatalmas irodalmi örökségtől.   Hogy nem így lett, azt senki másnak, csak a feleségének, Laborfalvi Rózának  köszönhette.

Laborfalvi Róza és Jókai Mór.

A dolgok lassan rendeződni látszottak. Haynaut leváltották, a terror megszűnt. Jókai elkezdett ismét írni, kibékült az édesanyjával.  Mikszáth Kálmán írja, hogy amikor a svábhegyi villában az idős Jókainé meglátogatta őket, Laborfalvi Róza éppen libát kopasztott a konyhában. A szakácsné nevelte ugyanis a fránya libát, és annyira megkedvelte, hogy semmi pénzért nem volt hajlandó levágni. Erre a nagyasszony fogta a kést, levágta a libát, megkopasztotta,  és feldarabolta. Jókainé megbocsátó szemmel  figyelte a szorgos életrevaló asszonyt.

Amikor az író férj népszerűsége a tetőfokra hágott, Laborfalvi Róza visszavonult a színpadtól. Hivatkozva arra, hogy férjének támasz kell otthon, és valóban, hagyta dolgozni napi 6-7 órát, a cselédeknek lábújhegyen kellett közlekedni, vendégeknek nem engedte zavarni, tehát elmondhatjuk, hogy Jókai életművének nagy része a felesége által biztosított zavartalan munkájának köszönhető.

Ebben az időben Jókai Mór nemcsak híres, hanem a császári udvar által is elismert író volt. Személyesen találkozott Rudolf főherceggel, Erzsébet királynéval. A híres  Jókai feleségének  nem kellett többé dolgoznia.  De az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy Jókainé Laborfalvi Róza bizony kezdett már kiöregedni a szinházi szerepekből, és nem akart úgy járni, mint pályája kezdetén Kántorné, akinek az ő megjelenése után egyszerűen nem adtak többé szerepet.  De nem hiányzott a színészi élet. Boldog és kiegyensúlyozott életet éltek a Svábhegyi villájukban.

Szüret a Svábhegyen, Jókaiéknál. 

1886 -ban, 69 éves korában ment el a magyar színjátszás nagyasszonya. Úgy ment el, ahogyan élt, drámaian. Mikszáth Kálmán feljegyzi róla, hogy megfázott, tüdőgyulladást kapott, majd ágynak esett. Jókai ott virrasztott mellette éjjel nappal, amíg az orvosok azt nem mondták, hogy a baj elvonult, a beteg meg van mentve. Egyúttal ragaszkodtak egy ápolónőhöz, mivel Jókai már kimerült. 

A beteg állapota egyre javult, lázmentes lett, evett ivott, mosolyogva beszélgetett a környezetével, az orvosok azt mondták, hogy holnap már fel is kelhet. Ezen az éjszakán csak az ápolónő volt mellette.  A síri csöndben, amelyet csak a szél rohamai szakítottak félbe, amint megrázták az ablakokat, az ápolónő rémülten látta, hogy Jókainé  végig lépdel a szobán, különös köpenyegben, amelynek uszálya a földet sepri. Az ápolónő káltására befutnak a házbeliek. Az áploló reszket, mint a nyárfalevél, amikor elmondja, mit látott. "A nagyságos asszony meg fog halni."

És az ápolónőnek igaza volt. Ez volt Laborfalvi Róza utolsó fellépése. Két nappal később, bármit mondtak is az orvosok, a színház nagyasszonya hajnalban meghalt. 

Laborfalvi Róza a szép magyar szó, a nemes magyar beszéd, a művészi szavalás úttörője volt. Shakespeare királyi drámáit, Vörösmarty verseit, Arany János balladáit úgy vitte színpadra, hogy egy nemzet hallgatta gyönyörűséggel a hangját.  Művészetével bekerült a soha el nem feledett asszonyok  közé. 

Emlékére szülővárosa, Miskolc, szobrot állított. 

Forrás: Wikipédia,   Mikszát Kálmán: Jókai Mór élete és kora,    Kertész Erzsébet: A három Róza.

"Fejedelmi nő, az volt bizonnyal, világ szerént, lélek szerént, .......Korát előzte, mint az égen a tündérhajnal a napot, Hogy akkor is ragyogjon, éljen, midőn a nap lenyugodott."  Tompa Mihály : Lórántffy Zsuzsánna emlékezete

Bevallom, sosem voltam példamutató jó diák. Lány létemre nem átallottam mindig a rosszaságon törni a fejem,  nevelőim bosszantottam, az iskolából pedig sokszor lógtam. Emlékszem, ahogy tavaszodott, nekem sokkal fontosabb volt iskola helyett a Bodrog partján heverészni, bámulni a várat, ahol képzeletem mint valami vad csikó nyargalászott az öreg  kövek között, hercegeket, kisasszonyokat és vad csatákat látva. Ha becsuktam a szemem, ugyanaz a szél fújt az arcomba ami a többszáz éve élt emberek arcát fújta egy szép tavaszi napon.  Hazafelé ballagva pedig mindig a hosszabbik utat választottam, hogy Lórántfy Zsuzsanna könyvet tartó kezébe  letegyem a Bodrog partján szedett virágaimat. 

Sárospatakon, a Bodrog parti Athén Gimnáziumának  hatalmas iskolakertjében van ugyanis egy szobor. Régimódi,  idősebb asszony ül talapzatán és a kezében egy könyvet tart. A szobor Lórántffy Zsuzsannát ábrázolja, aki elválaszthatatlan Pataktól, és a Pataki Református Kollégiumtól. A nagy mecénás szobrát minden pataki polgár ismeri és tiszteli. Aki Patakra jön látogatóba, annak illik meglátogatni a nagyasszonyt egy tiszteletteljes főhajtás erejéig. Ezt el is várják a patakiak a mai napig.

Patak Nagyasszonya 16OO körül született Ónodon, de gyermekkorát a Pataki várban töltötte. Szülei korán meghaltak, és az akkori kor szokásai szerint egészen fiatalon férjhez ment I. Rákóczi Györgyhöz, Rákóczi Zsigmond fejedelem fiához.  A Lórántffy és Rákóczi vagyon egyesülését is jelentette a házasság,  ezzel Rákóczi György Felső Magyarország leghatalmasabb ura lett.

Ugyan a házasság érdekházasság volt, vagyon a vagyonnal házasodott, de a korabeli feljegyzések szerint a fiatalok hamar megszerették egymást.  Fennmaradt levelezésük ékes bizonyítéka annak, hogy köztük szeretet és mélységes összetartozás volt. A későbbi fejedelem mindenben kikérte felesége véleményét,  s mivel az országos politikai helyzet miatt  sokat utazott, az országrésznyi birtok, és a fejedelmi udvartartás irányítását mind rábízta "édes szerelmetes" feleségére.

Patak gyönyörűséges vára a Bodrog partjáról nézve.

és a belső udvarban az  árkádos lépcső, amit a nagyasszony építtetett

A fejedelmi pár igazi otthona a Pataki vár volt.  Mivel Rákóczi György Erdély fejedelme volt, sokszor kellett a nagyasszonynak is Gyulafehérváron tartózkodnia, de amikor csak tehette, mindig visszatért szeretett pataki otthonába.  Patak ekkor élte fénykorát.  Messze földön híressé vált a fejedelemasszony kertje, amelyben csodálatos virágok, dúsan termő gyümölcsfák mellett megteremtek a gyógynövények is. Sokak egészségét adták vissza Lórántffy Zsuzsanna főzetei.  Minden betegségre volt saját készítésű gyógyszere, a fogfájásra fekete gyopár, a gennyes sebekre körömvirág kenőcs, gyomorfekélyre körömvirág és kamilla főzete. Ma sincs jobb természetes gyógymód ezeknél.  A tokaji aszú megszületése is neki köszönhető, az akkori hadi helyzet miatt késleltette a szüretet, emiatt a szőlőszemek megaszalódtak a tőkén. A belőlük készült bor pedig édesebb és tüzesebb lett, nem is használták másként eleinte, csak orvosságként.

Az egyházak és iskolák felvirágoztatására a nagyasszony  a pénzt nem sajnálta. Azzal is messze megelőzte a korát, hogy mindenféle vallásos előítélet nélkül segítette a szombatosokat, a görög keleti egyházat, vagy Apáczai Csere Jánost a kolozsvári kálvinista közösség megerősítésében.  A sárospataki kollégium az ő áldozatkész támogatása folytán európai hírnévre tett szert. A fejedelemmel együtt két új épületet építtetett, szegény sorsú gyermekek taníttatási költségeit vállalta, mivel felismerte, hogy kiművelt fejek nélkül az ország felemelése lehetetlen. Az iskolai könyvtár fejlesztése érdekében a családi könyvtárukat az iskolának adományozták. Ezzel egycsapásra a sárospataki iskola könyvtára az ország legnagyobb könyvgyűjteménye lett. 

A Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára 

Ha mást nem tett volna, mint azt, hogy 165O-ben  Comeniust, a kor legnagyobb pedagógusát Patakra hívta, Lórántffy Zsuzsanna már ezzel is örök időkre beírta volna a nevét a magyar és az európai művelődés történetébe.  Bár Comenius 1654-ben eltávozott Patakról,  az itt töltött néhány év nem múlt el nyomtalanul az iskola életében. A nagy pedagógus alapvető műveinek egész sora született Patakon, köztük az első képes tankönyv, az Orbis Pictus.(Ábrázolt világ). A pataki nyomda ezekben az években sorra jelentette meg - fejedelmi pártfogással -  Comenius műveit.  Magának a nagyasszonynak  is jelent meg nyomtatásban két műve is- mindkettő egyházi tárgyú. Hitelveiben, a Bibliában való jártasságát még egy nagy tudású jezsuita is elismerte. 

Gyulafehérváron külön iskolát szervezett,  valamint elrendelte a Fogaras földi román tannyelvű iskola felállítását,  mivel fontosnak tartotta, hogy a tudáshoz és a vallás oktatásához mindenki a saját anyanyelvén jusson el. Átvette Pázmány Péter törekvéseit, hogy a leányok is iskolai nevelésbe részesüljenek, tanuljanak. Már Lórántffy Zsuzsanna életében a Pataki Kollégium hírneve úgy megnőtt, hogy a főurak is idejáratták a fiaikat még külföldről is. 

A Pataki Református Kollégium (ősszel)

Élete utolsó éveiben az iskola és a református egyház gyámolítása jelentette az özvegy fejedelemasszony számára a legnagyobb örömet. A sors kegyes volt hozzá, néhány héttel azelőtt hunyta álomra szemét, hogy fia György halálos sebet kapott a fenesi csatatéren.  166O április 18-án "ez világbul  szép csendes halál által kimúlék."(Szalabárdi János krónikás). Menye, Báthori Zsófia,  anyósát a pataki templomba temettette, de nem lehetett testének sokáig nyugalma, mert amikor császári kézre került Patak vára, koporsóját kirabolták, csontjait  szétszórták, a gondos régészeti ásatás sem tudta megtalálni maradványait. 

De akit szeretnek, az soha meg nem hal, bármi legyen is a testével. A fejedelemasszony lelke ott van Patakon a mai napig. Tavasztól őszig valaki mindig visz virágot összekulcsolt kezei közé 1931 óta, amióta a szobor áll. Azt tartják a patakiak, hogy májusban, ballagás után, a nagyasszony leszáll a szobor talpazatáról, éjszaka körbejárja a kollégiumot, majd amikor visszaül a székébe, lapoz egyet a kezében tartott könyvben. Vannak akik esküvel állítják, hogy látták már. Én még nem láttam, de biztosan így igaz.                                            

   Lórántffy Zsuzsanna szobra a pataki iskolakertben. 

Híres pataki diákok, a teljesség igénye nélkül: Csokonai Vitéz Mihály, Tompa Mihály, Szemere Bertalan, Móricz Zsigmond, Kossuth Lajos,  Gárdonyi Géza, Fáy András, Bethlen Miklós, Bessenyei György,  Pécsi Sándor, Bánffy Dénes, Kazinczy Ferenc, Egressy Béni, 22 lelkipásztor, akiket gályarabságra küldött az ellenreformáció, és még sokan mások. Mindig büszke leszek rá, hogy én is pataki diák voltam.

Forrás:   Wikipédia,  Erdődy Edit: Szeretők és házastársak levelei, onodialtalanosiskola.hupont.hu,  magyarokforrasa.hu, Szentmihályiné Szabó Márta: Lórántffy Zsuzsanna

Képek: Wikipédia.