Egy tinédzser Nobel díjas - akit túlélte a tálibok támadását

Mi dolga van manapság egy tinédzser lánygyereknek? Szórakozzon a barátnőivel, bájosan  vihogjon,  randikra járjon,  hóbortosan öltözködjön, és persze tanuljon.  Legyen egészséges, és boldog, és mi szülők mindent megteszünk azért, hogy  ez így legyen.

Van a világnak azonban egy olyan része, ahol mindez csak álom egy  gyereknek, ha lánynak születik.  Iskolába nem járhat, egészségi  ellátást csak a minimálist veheti igénybe,  írni olvasni nem tanulhat. Szakmát sem tanulhat, fiúzásért a saját családja öli meg, és  jó eséllyel férjhez mehet 12 évesen egy 45-55 éves koros férfihoz, aki el tudja tartani. 

Sajnos, ez nem egy középkori történet, hanem napjaink valósága.  Képzeljük el, hogy egy nap a  kormányunk az alábbi  rendeleteket hozza:

- Énekelni tilos.

-Táncolni tilos.

- Kártyajáték, sakk és egyéb játék tilos.

- Könyvet írni,olvasni,  tévét nézni, festményt festeni, tilos.

- Ha nő vagy, minden időben tartózkodj otthon. Az utcára csak férfirokon kíséretében mehetsz.

- Semmilyen körülmények között nem mutathatod az arcodat.

- Nem beszélhetsz, csak ha szólnak hozzád. 

- Kozmetikum, ékszer tilos.

- Dolgozni , ha nő vagy, tilos.

- Tanulni lányoknak tilos. Lányiskolák bezárva.

Körülbelül ezek voltak a legfontosabb  rendeletek, amelyeket a tálibok életbe léptettek  Afganisztánban  1996-ban. Mielőtt még felhorkannánk, hogy muszlim ország, úgy kell nekik, elmondanám, hogy Afganisztán  a tálibok előtt egy szabad gondolkodású ország volt, ahol a burka (egész testet befedő fekete lepel) nem volt kötelező, ellenben az elemi oktatás igen. Mégpedig fiúknak és lányoknak egyaránt.  Bill Podlich amerikai egyetemi tanár képei jól tükrözik a békés és nyugodt nemzet mindennapi életét a tálibi megszállás előtt.

Fiatal nők rövid szoknyában a  kabuli egyetemen

fotózás a parkban, ujjatlan és rövid ruhában

óvodában táncolni tanitják a gyerekeket.

2001-ben az Egyesült Államok ugyan  megbuktatta a tálib kormányt, de korai volt az öröm, a tálibok  hamar összeszedték magukat,  Pakisztánban országrészeket szálltak meg,  és Afganisztánnak is több mint felét ellenőrzés alatt tartják mai napig a jelen lévő amerikai katonaság ellenére.  Az a tény, hogy az USA tárgyalni akar velük az amerikai katonák kivonulásáról, - mutatja, hogy a tálibok  erős ellenfélnek bizonyultak.

Pakisztánban, a Szvát völgyében (Kelet Svájca)  született 1997-ben muszlim szülőktől  Malala Yousafzai, akinek szerencséje volt a szüleivel.  Lánygyerek létére ugyanis semmilyen hátrány nem érte a családjában. Haladó felfogású, tanító apja az általa alapított iskolába járatta a lányát a fiaival együtt,  ahol megtanulta saját nyelve mellett az angolt is. A kislány  jól tanult, sikerrel szerepelt iskolai versenyeken, amit jól hasznosított későbbi életében is.

A békés családi élet nem sokáig tartott, a tálibok pakisztáni  előretörésével 2004-től Malala lakóhelyén is  mindennapossá váltak az utcai korbácsolások, a nyilvános kivégzések, a megfélemlítésül az utcán hagyott lefejezett holttestek. A felrobbantott iskolák száma rohamosan nőtt, csak 2008- ban 150 lányiskolát pusztítottak el. 

A tálibok iskolát robbantottak Szvát völgyében.

Malala  12 éves volt, amikor 2009-ben álnéven  elkezdte írni  internetes naplóját a BBC-nek. Az első bejegyzés címe: 'I am afraid', Félek.  Egyszerú szavakkal írja le egy  gyerek félelmeit, aki nem érzi többé biztonságban magát, s aki már pontosan tudja,  hogy a tálib katona  "meg foglak ölni"  kijelentése valós életveszélyt jelentő fenyegetés.

"Tilos a szines ruha, csak burkában lehet a lányoknak kimenni az utcára", "Lehet hogy többé nem mehetek iskolába", "A barátaim már elmentek", "Több tucat iskolát megsemmísitettek",  írja a blogjában.  Ez a blog egy ablak volt a külvilág számára, ahol az emberek bepillanthattak az elnyomás és erőszak uralta mindennapokba.

 A blogra a New York Times is felfigyelt, és riportot készítettek a gyereklánnyal és az apjával. Tudták, hogy ez kockázatos, hiszen Malala apja már több halálos fenyegetést is kapott, mivel nem zárta be az általa vezetett iskolát,  de mindketten vállalták a kockázatot.  "Nem beszélni a dolgokról, még nagyobb kockázat, hiszen így  szótlanul odaadjuk magunkat rabszolgaságba és elfogadjuk a kegyetlen terrorizmust." - nyilatkozta az apa.

A következő évben Pakisztán nem  megszállt területein Malala fáradhatatlanul szónokolt a lányok iskoláztatásáért. Számos elismerást kapott, amelyek közül a Nemzeti Ifjúsági Békedíj országosan is  híressé tette. Az sem maradt titok többé, hogy ő írja álnéven a BBC  blogot.

2009-ben a pakisztáni hadseregnek sikerült visszaszorítani a tálibokat a Szvát völgyéból. Az iskolák újból kinyitottak,,de 700 tanulóból csak 70  jelent meg Malala iskolájában.  Az élet lassan kezdett visszatérni a régi kerékvágásba, de nem Malala számára.

2012 oktoberében  hazafelé az iskolából a Malalát szállító iskolabuszt megállították a tálibok. Név szerint  keresték a lányt, de bátor iskolatársai azt mondták, hogy nincs a buszon. Az egyik katona azonban felismerte, és közvetlen közelről  fejbelőtte.

Malalát azonnal egy  katonai kórházba szállították, ahol életmentő mútétet hajtottak végre rajta, majd Birminghembe szállították egy fejsérülésekre szakosodott katonai kórházba. Hamarosan a családja is követte. 

ellenörző tálibi katonák  Szvát völgyében, ahol Malala élt

iskolás lányok Malala felgyógyulásáért imádkoznak Pakisztánban

Mindenki, még az orvosai legnagyobb csodálkozására is, Malala felépült és a fejsérülés nem hagyott maradandó nyomot nála. Édesapja  így nyilatkozott,: " Nem gondoltuk, hogy túléli. Szerencsések vagyunk, hogy nem halt meg."

Felépülése után folytatta a harcot a  nők elnyomása ellen  és a gyermekek jogaiért. A merénylet után az egész világ megismerte, a nemzeti hősből nemzetközi példakép vált. Alig 17 évesen kémiaórán a tanára értesítette, hogy ő kapta meg a nobel békedijat, de Malala még csak meg sem szakította az órát emiatt.

2013-ban jótékonysági alapot hozott létre, amelynek a célja a lánygyerekek oktatása. Az alap először Pakisztánban épitettt iskolákat lányok számára. Malala felszólalt az ENSz ben, fogadta Barak Obama, és Erzsébet királynő. Megkapta a nemzetközi emberi jogi szervezet diját, a lelkiismereti nagyköveti diját, valamint a legmagasabb polgári személyeknek járó elismerést, az elnöki  szabadság érmet.

Élete azonban továbbra is veszélyekkel teli. Nemrég hazalátogatott Pakisztánba, ahol katonai helikopter szállította szüővárosába, és fegyveresek őrizték biztonságát. Szeretne végleg hazatérni  a Szvat völgyébe ha befejezte tanulmányait, de a tálibok mai napig  célpontként  kezelik, szerintük a lány  a nyugat bábja, aki az iszlám ellen uszit.  Malala mai napig életveszélyes fenyegetések mellett éli mindennapi életét,  tanul és küzd azért, hogy a lánygyerekeknek a muszlim országokban a sorsa jobb legyen.

Most, július 12-én lesz 22 éves. Fiatal, de máris többet élt és  tett mint más egy emberöltő alatt. Sajnos,  egyáltalán nem biztos, hogy  békés és nyugodt öregkor vár rá szerettei körében, de Malala  folytatja a harcot amig csak él.   

Barack Obamával folyatott beszélgetésében ezt mondta " Nem katonai drónokra van szükség, hanem iskolákra, mert csak  tanult emberek tudják megváltoztatni a világot."

Boldog 22. születésnapot Malala.  

 

 

Forrásanyag:  

BBC.News: Portrait of the girl blogger / itt  lehet olvasni Malala blogját angol nyelven

Britannica Biography: Malala Yousafzai

Khaled Hosseini: A Thousand splendid suns

Képek: BBC, Bill Podlich.