Ha volt a huszadik századnak  magyar királynője, az kétségkívül Honthy Hanna volt. Őfelsége, az operettkirálynő. 

Munkás család gyermekeként látta meg a napvilágot Hügel Hajnalnaként a pesti Nefelejts utca egyik földszinti kis lakásában.  Anyja és nagyanyja nevelte, mivel apja hamar eltünt az életükből. A kis felcseperedő lánykára az akkori szokás szerint valami munkás férj várt volna, szürke és nehéz hétköznapokkal, mosónő, vagy egyéb cselédi foglálkozás töltötte volna ki az életét. Esetleg még szült volna egy pár gyermeket a nyomorra. 

De a mi kis Hajnink beintett erre az életre. Köszönte szépen, de nem kért belőle egy napot sem.  Már kislánykorában megtanult két dolgot: Senkit ne engedjen olyan közel magához, hogy joga legyen irányítani az életét, valamint azt, hogy pénz nélkül nem lehet elérni semmit.  Tíz éves korától tanult  az Opera balettiskolájában, de a szólókarrierhez nem volt elég erős a testalkata. Javasolták neki, hogy tanuljon énekelni, de ehhez pénz kellett. Ezért a csinos lánygyerek egészen fiatalon, mindösszesen 14 évesen  egy idősebb úriember kitartottja lett, anyja és nagyanyja minden tiltakozása ellenére.

Ma úgy hívnánk az eltartót, hogy mecénás, aki meglátta a lányban a tehetséget és segítette a boldogulásban.  Beiratta Rákosi Szidi sziniiskolájába, majd később a világhírű tenorista, Anthes György tanította énekelni. A külvilág számára ő volt a gazdag nagybácsi, aki mindentől óvta szeretett húgát. Hajnalka azonban pontosan tudta ki ő, és mit várnak el egymástól.  Az öregúrnak Hajnalka pontosan és rendszeresen fizetett.                                                    (Tengerész Kató, ahol a várt siker elmaradt.)

Pályafutását Hajnal Hajnalka néven kezdte, de nem volt igazán sikeres. Tanulmányútra Bécsbe ment, ahonnan visszatérve  Réti Pista bácsi (az első szinészügynökség megteremtője) azt javasolta neki, hogy ne várja meg, amíg a nagy primadonnákat  felravatolozzák Pesten, mert addig neki úgysem lesz lehetősége jó szerepet kapni. Szerződjön vidékre, ahol azonnal primadonna lehet. 

A tanácsot megfogadva Pozsonyba, majd Debrecenbe szerződött, ahol valóban nagy szerepeket kapott, és a vidéki közönség által ünnepelt primadonna lett, sőt az ország egyik legjobban fizetett szinésznője lett. Az idős eltartó mecénás közben távozott az életéből, mivel már nem volt szüksége rá, ugyanis Hajnalka férjhez ment Dr. Halmos Géza miniszteri tanácsoshoz. Ekkoriban már igen szükségessé vált egy művésznév felvétele, mire a férj spórolósan megjegyezte, hogy olyan nevet válasszon, aminek a kezdőbetűi H H, például Honthy Hanna, hogy a családi ezüstből nem kelljen kivakargatni a kezdőbetűket. Honthy Hanna megszületett tehát a spórolós férj jóvoltából. Hamarosan ezen a néven szerződtetik Pestre a Blaha Lujza szinházba, ahol a Fifi c. operettben nagy sikert aratott.

(Fifi. Itt kezdték megtanulni Honthy Hanna nevét.)

1922-ben, a Bajadér c. operettben együtt lép fel a Király színházban a tőle 14 évvel idősebb primadonnával,  Molnár Ferenc feleségével, Fedák Sárival. Kíméletlen harc veszi kezdetét, szó sincs szolidaritásról, vagy sportszerűségről. Végül a fiatalságé a jövő alapon Hanna kerekedett felül, szó szerint  leénekelte az idősödő primadonnát a színpadról, ugyanis Fedáknak nem volt jó hangja. 

Innentől kezdve Honthy Hanna évtizedeken keresztül volt az operettek és daljátékok ünnepelt, koronázatlan királynője. Amikor már kiöregedett a primadonna szerepkörből, átírták az operetteket, csak neki. Így született meg a Csárdáskirálynő Ceciliája, vagy a Luxemburg grófja Madame Fleury-ja. Gyakorlatilag haláláig játszott.

(Feleki Kamillal a Csárdáskirálynőben)

Honthy Hannáról, akik ismerték, úgy emlékeztek meg, hogy  maximalista, fukar, átgázol az embereken, a saját férjein is  (három darab volt belőlük) bosszúálló, és még sorolhatnám. Egyet azonban senki nem tudott a szemére vetni. A munkája iránti alázatot.  Honthy csak a színháznak élt, órákkal a kezdés előtt már ott volt a színházban, még hetven éves korában is ének és táncórákra járt, komolyan vette a munkáját. Ez az alázat lehetett a sikerének a titka, ezt tanulhatjuk tőle mi is. Ragyogó szinpadi jelenség volt,  minden mozdulatot érzett, értett a színpadon. Idős korában már nagyon rossz volt a szeme, de a pontos instrukciókat követve közlekedett a szinpadon szemüveg nélkül. 

1978-ban halt meg, rá jellemző, primadonna módon. Az egész ország pezsgővel, örömmel ünnepelte a szilvesztert,  amikor bejelentette a tv, hogy Honthy Hanna Kossuth díjas művésznő meghalt december 30-án. Úgy halt meg, ahogyan élt, ünnepelve.

Emlékét az általa létrehozott Honthy Hanna díj őrzi. 

(Honthy Hanna sírja a Farkasréti temetőben.)

Számomra ő az a fajta nő volt, aki nem vállalta a társadalom rá kirótt szerepét, volt bátorsága változtani az életén, minden sikert elért, amit csak lehetett, de mindenért becsületesen  megfizetett.

Forrás:     Wikipédia,     Gál György Sándor: Egy diadalmas élet regénye.